Dombszeri Mindenes Gyűjtemény
Németh Tibor helytörténeti ismeretterjesztő oldala

Kalendáris szokások és az esztendő munkái


Január

Újév, január 1. Istentisztelet, köszöntések.

Vízkereszt, január 6. Karácsonyfa leszedése, istentisztelet.

Vince, január 22. Ha megcsordul Vince, telik a pince. Bortermésre jósló nap.

Pál, január 25. Pálforduló, a tél fele.

Aki tartott libákat, récéket, januárban rendezte a tollfosztást. Amikor a gazdaasszony nyár végén látta, hogy a libának megnőtt a tolla, és hullik, akkor megmellesztette a libát. Az így kapott tollat régi vánkoshuzatba rakták, és a gádorban felakasztották, hogy száradjon ki. Vánkosba fej alá, dunyhába takaróba rakták. Ezeknek a huzatoknak az anyaga angin volt. A libatoll e célra alkalmasabb, mert erősebb. A tollfosztást, vagyis a pihe leválasztását a kemény szártól 6-8 asszony, fiatal lány végezte. Előfordult, hogy három este is betartott: ilyenkor vendéglátás volt: gyümölcsaszalék, alma, tea, sütemény.

Január végén tartották a téli szezon második disznóölését. (Az első az előző év decemberében volt. Részles leírását lásd december hónapnál.) Ekkorra a "szapullóból" - amiben besózva úszott - kiszedték a sonkát. (A szalonnának csak két hét kellett.) Amikor már kevés volt a lé, pótolták vízzel, sóval. Amikor a sonkát kiszedték a sóból, nem mosták meg, csak újabban. Lecsöpögött a víz, felrakták füstre. Nyitott kiskonyhák voltak, a kéményben füstölték. Akác fűrészporral szokták, forgáccsal, ez néha ki is gyulladt. Amikor jó volt, levették, és fölvitték a padlásra, az átkötő gerendára. Úgy csinálták, hogy a macska ne férhessen hozzá. Néha lehoztak egyet a kamrába. Ették nyersen, sülve kövesztve, tojással. Később a szalonnát már kövesztették. Jobb volt így, mert nem volt olyan kemény.

Február

Zsuzsanna, február 19. Ha a fürj elveszik a vetésben, jó termés lesz.

Mátyás, február 25. Jégtörő Mátyás. Ha nem talál, csinál.

Február vége, március eleje az árpa vetési ideje. Tavasszal a kikelt őszi vetésű gabonával is akadt munka. A gabona közül ki kellett szedni az anyarozsot, vagyis a kalászok gombabetegség által megtámadott, lilás-feketés színű elváltozott részét. Rozstáblában, búzában is elfordult. Ilyenkor végigjárták az egész gabonatáblát.

Március

Gergely, március 12. Gergely megrázza a szakállát. Lehet még hó.

Sándor, József, Benedek, március 18., 19., 21. Zsákban hozzák a meleget.

Böjt. Evangélikusoknál annyira nem volt szokásban, mint katolikusoknál. De azért Nagyhéten már előbbieknél is tartottak vallásos estéket minden nap. Nagycsütörtök délután istentisztelet volt "gyónással" (úrvacsorával). Pénteken délelőtt istentisztelet. Böjtös ebéd: tejfölös leves, mint bableves vagy gyümölcsleves. Második fogás tészta túróval, mákkal. Káposzta nem, mert annak pirításához már zsír is kellett volna. Nagy munkákat nem végeztek, de tiltva sem volt. Az asszonyok már a húsvétra készültek a sütéssel. Nagyszombaton pirostojásfestés volt, hagymahéjjal. Húsvétvasárnap istentisztelet, gyónással. Húsvéthétfő: köszöntések: Zöld erdőben jártam...

Április

György, április 25. Állatok kihajtása a határba, mezőre. De csak azok esetében, akiknek volt saját rétje. Gazdag családoknak 8-10 db tehene is volt, mindegyiknek volt külön "bujtárgyerekje". Ezek szegényebb gyerekek voltak. A bujtárkodás azonban főleg az iskolai szünetben volt szokás! Idősebb szolgálólegények is voltak, akik gyakran a szomszédos falvakból szegődtek ide.

Márk, április 26. Az uborkavetés napja.

Május

Májusi eső aranyat ér - nálunk is élt ez a mondás.

Májusfa állítás, május 1. Eladósorban lévő lánynak állította a legénye a cimboráival, május 1-re virradóra. Piros szalagot, üvegeket is kötöztek a fára. A ház elé állították az utcára, az előkertet teleszórták törekkel, fűrészporral. A kocsma elé is állítottak májusfát, előfordult, hogy bál is volt.

Pongrác, Szervác, Bonifác, május 12., 13., 14. Fagyosnapok.

Zsófia, május 15. Az uborkavetés másik napja.

Orbán, május 25. A legutolsó fagyos nap. A szőlőben még az evangélikus gazdák is megemlegették Orbánt.

Áldozócsütörtök. Délután istentisztelet gyónással.

Májusfa kiszedése, május 31. Borral kínálták a kiszedőket.

Tavasszal metszettek, áprilisban is, de inkább a fagyosnapok után. Régen csak gyalogtőkék voltak, a kordonos művelési mód később jött be. Ha sokat hajtott a szőlő, letörték, a többit kötözték, a hónaljhajtásokat mindig lecsipkedték. Ha a hajtás túlnőtt a karón, le kellett metszeni. Sokszor vasárnap délután mentek kötözni az emberek.

Június

Pünkösd. Istentisztelet, Szentlélek eljövetele.

Medárd, június 8. Ha esik, negyven napig esik.

Péter, Pál, június 29. Aratás. Elméletben ezen a napon kezdték, bár volt, akinek ilyenkor már volt "kepéje", keresztje a határban. Az aratást a rozzsal kezdték, ezután következett csak a búza. Kaszás férfi, marokszedő, kötöző asszonyok alkottak egy bandát. Volt, ahol egy családból kikerült a hármas, máshol - legtöbb helyen - embereket, "részes aratókat" kellett fogadni. A "rész" természetesen gabona volt, nem pénz, tekintettel arra, hogy mindenhol tartottak állatokat. Néha volt külön kötélterítő gyerek is. A köteleket előre el szokták készíteni. A munkát napkeltével kezdték, és napnyugtáig végezték. Más volt a búza és rozs aratásának technikája, és más az árpáé, zabé. Utóbbi kettőt éjjel holdvilágnál aratták, mert a nappali szárazságban kipergett volna a mag markokszedésnél. Az ebédet a gazdaasszony szállította ki a munkásoknak. Tartalmas ételeket főztek ilyenkor. Vacsorára bejöttek házhoz a munkások. De még előtte nap végén az elkészült kévéket összehordták kepébe.

Aratás, Bakonytamási, 1921. (Németh Valéria gyűjteményéből)

Amikor minden család végzett a határban az aratással, következett a kepék behordása házhoz, vagyis a "takarodás". Barátok, rokonok összefogtak, lovasfogattal, tehén- vagy ökrösfogattal kimentek a határba. A kocsira, szekérre, karfákat raktak, hogy jobbról-balról megfelelően fektethessék a szállítóeszközre a kévéket. Két ember a háznál várta a fogatot, ők szedték le a szekér, kocsi tartalmát. Itt a hátsó udvarban már előre elkészítették a "szürüt" (szérűt). Ez egy tiszta, lehetőleg vízszintes térség volt, amit simára elegyengettek, előtte felsöpörtek. Ide került az asztag, vagyis a szállítóeszközről lepakolt kévék halma. Az asztagon két-három idősebb ember dolgozott. Építésének megvolt a fortélya, úgy csinálták, hogy az eső ne ártson a gabonának. A tetejét ívesen, csúcsba rakták. Amikor az egész falu gabonája benn volt az udvarokban, következett a "masinálás", a cséplés. Ezt régebben cséphadaróval, utóbb cséplőgéppel, "masinával" végezték. Négy masina volt a faluban: Esztergályoséknak traktoros, Borsos Lajoséknak (később ifj. Pámer Lajos is Borsos Lajos lett, de itt nem róla van szó) kettő, talán mindkettő villanyos, Vági Mihályéknak is villanyos. Nálunk villanyos dolgozott. Ehhez villanyszerelő is kellett (Krenács Laci), aki az utcai oszlopra rákötötte a gépet. A masinálás gyorsan ment, egy nap, sokszor még egy nap sem kellett neki, hogy végeztek egy családnál. A masina körül általában két-két ember dolgozott, összesen tizen-tizenöten lehettek. A tetején általában egy nő vágta a köteleket, miután az asztagról neki dobták a kévéket. Itt volt még az etető is, aki a dobba engedte a kibontott kévét. A törek alul jött ki, itt két törekszedő leány dolgozott, a pajtába vitték a töreket. A szalma két oldalról jött ki. Pikafán vitték a kazlat építő két emberhez. A tiszta gabona elöl jött, ide, a kivezető csatornákhoz rögzítették a zsákokat. A zsákokat a padlásra, vagy a hombárhoz vitték. A cséplőbrigádhoz tartozott mázsáló ember is, mert a kicsépelt gabona összsúlya alapján kapta járandóságát a masina tulajdonosa, és a munkások. Ahol sok lett, többet kaptak. A rozzsal, búzával ellentétben az árpát és a zabot - mivel kevesebb volt - nem a tulajdonos, hanem a gépész házához vitték. Itt csépelték ki. A zabot lóval, az árpát disznóval etették. A kenyérlisztnek való rozs korpáját ugyancsak disznók ették, ritkábban tehenek. A rozsszalmát tetőfedésre használták.

Cséplés villany meghajtású cséplőgéppel, Bakonytamási, II. világháború körül (Németh Pál gyűjteményéből)

A végén áldomás volt, borral. Ekkorra már jött fogattal a következő gazda, ahova ment a banda, és elvitte a szükséges alkatrészeket. A masinás ember napi 3-4-szer is étkezhetett, amúgy nagy sütés- főzés volt ilyenkor a háznál: gulyásleves, pörkölt, fánk, rétes. Reggelire sonka, tojásos sonka. Kb. három hét is beletelt, mire az egész faluban végeztek a masinálással. Előfordult, hogy még nyári búcsú (Anna-nap, július 26.) táján is dolgoztak. A végén a masinatulajdonos is tartott áldomást a bandájának. Bál azért nem volt, s az aratókoszorú s egyéb kézimunka se volt divatban.

Áldomás cséplés után, Bakonytamási, 1935. (id. Gabnai Lászlóné gyűjteményéből)

Július

Anna, július 26. Nyári búcsú, a télivel azonos rendben. Sátrak, bálak a két kocsmában, focimeccs a levente téren. Sétálnak az emberek a főutcán.

Augusztus

Lőrinc, augusztus 10. Lőrinc belepisál a dinnyébe.

Mária, augusztus 15. Nagyboldogasszony, katolikus ünnep.

István, augusztus 20. Szent István-nap. Focimeccs a levente téren.

Szeptember

Mihály, szeptember 29. Szent Mihály-nap a naponta kijáró marhacsorda (gulya szót itt nem használták) kihajtásának utolsó napja. Ez vonatkozott a juhnyájra is. (Gombáséknak 30-40 birkájuk is volt az 50-60-as években.) A faluban rideg vagy félrideg tartás az élőszavas hagyományban nem elérhető. Szent Mihály-napon kötötték be az állatokat az istállóba. A bujtárokkal elszámolás, áldomás stb. nem volt a szájhagyomány szerint. A falurét a községé volt, és a falu bikáinak (5-6 db) ellátását szolgálta. A bikaistálló a mai Széchenyi u. 31. szám alatt volt. Mögötte a falurét. A falurét a vasúton túl is folytatódott, de ezt valószínűleg kiparcellázva magángazdák használták. A családok rétjei a Hathalom felé lévő Sarokrétben és a szintén itt lévő Kemberkiben, és a Négylámpa felé lévő Asszonyrétben voltak. A nagygazdáknak 10-12 marhájuk volt, ebben minden korú állat benne van. A szegényebbeknek 1-2 tehenük volt. Nagyanyáméknak pl. két ökör, két tehén (Mici és Zsömle) és két borjú volt. Volt két ló is (Manci, ?). A marhák a legelőn értelemszerűen füvön éltek, télen az istállóba bekötve széna, marharépa, abrak: törekkel kevert répa, kukoricaszár szecska szolgált takarmányul. Jászol az istállóban nemcsak a szemközti falnál volt, hanem vele szemben is, az istállóajtó mellett. A jászol egy betonmedence volt, amibe az állatok élelmét rakták. Felső részén fagerenda húzódott, amihez láncon voltak odakötve az állatok. A jászlat naponta tisztítani kellett, mert nem minden állat ette meg az állott eleséget. Régen a ganédomb is az udvarban volt, később kikerült az udvar hátsó részébe, kertbe, távol az első háztól.

A takarodás, masinálás után következett a föld előkészítése a vetésre. Szántás előtt a tarlóra ki szokták engedni a libákat, hogy az elszóródott magot felcsipegessék. Háromszor is megszántották a földet. Szeptemberben, de inkább október elején történt a szántás. A vetés előtt a magot előkészítették: rostálták, be is pácolták, vagyis fertőtlenítették a gombák stb. ellen. Akinek nem volt vetőgépe, az kézzel vetett. Nagy lepedőszerű ruhából, a "lazsnakból" szórta a magot. Akinek volt vetőgépe, az ökrökkel, tehenekkel húzatta. Az őszi vetés a rozsra és a búzára vonatkozott. Az árpát tavasszal szokták. A rozsot szeptember 9-10-e táján vetették az időjárástól függően, a búzát inkább októberben. Hidegebb helyre érdemes volt korábban elvetni a magot, mert ha eső jött, az már nagyon kitolhatta a vetést. Búzát, rozsot, zabot, árpát, kölest vetettek. Még kölesből is sütöttek kenyeret. A köleskása is jó, ízletes táplálék volt. Az árpát főleg a gazdaságban etették fel a nagyállatokkal, de még a baromfiak is kaptak. Magas volt a fehérjetartalma. A kukoricát is felhasználták emberi tápláléknak is. Többféle kukoricát vetettek, a keményítődúsak voltak az ízletesebbek. Kukoricakását készítettek, meg tejes lével kukoricagombócokat. Hurkába is töltöttek kukoricát régebben, újabban már rizzsel készítik.

Krumpliszedés: általában szeptemberben zajlott, a kukorica utána következett. Krumplit nemcsak a konyhakertbe, hanem a határba is ültettek. Nagyanyáméknak a Gyöpredűlőben, a Keréknyár-út mentén, Cser-út mentén lévő parcelláinkban is volt krumpli. Fontos volt a kiflikrumpli, amit szintén ültettek a határba is. Ez előbb fejlődött, így takarodásra már lehetett főzni. A krumpli téli tárolása sok helyen veremben történt. Ez egy földfalú mély gödör volt, krumplit, répát, zöldséget tároltak benne, melyben télen elállt. Akinek nem volt verme, a kertben tárolta a krumplit. Ennek módja a következő volt: földre szalmát terítettek, amire krumplit raktak. Erre megint szalma következett, jó vastagon betakarták. A szalmára megint csak vastagon földet hordtak, úgy hogy a kupac körül árok keletkezett. A krumplit április-május elején szedték elő a kupacból. Főleg ültetnivalót tároltak, de előfordult az ennivaló is. Ilyenkor nem ritkán télen is meg kellett bontani a kupacot.

A kukorica leszedése, házhoz szállítása után következett a kukoricafosztás, vagyis a levél lefejtése a kukoricacsőről. Ezután a kukorica a szellős góréba került, ahol kiszáradt, és télen lehetett morzsolni. A kukoricafosztás is társas munka volt. Némelyeknél egy, másoknál két este végeztek azért. Főleg fiatalok: rokonok, barátok, utcabeliek jöttek össze. Közben ment a mesélés, viccelődés. Általában az istállóban, ritkábban a pajtában végezték, ez utóbbi esténként már hideg lehetett. Áldomás volt: must, gyümölcs.

Október

Teréz, október 15. A szüret kezdőnapja. Ezen a szomszédok, rokonok, jó barátok vettek részt. Régen Tatay Lajos lelkész a Cser út felé lévő szőlejében nagy szüreteket szokott rendezni, ahova a katolikus tanítót hívta meg vendégnek. Ügyelt a példamutatásra a felekezeti békesség érdekében.

Mivel a gazdaasszony is szüretelt, az élelmet már előtte nap elkészítették. Kacsát - helyi szóhasználattal récét - vágtak, sütöttek kalácsot, vagy valamilyen tésztát. Reggel vitték a kosztot is a szőlőbe. Asszonyok szedték, férfiak hordták a szőlőt. Tamásin nincs szőlőhegyi pincesor, csak szőlőhegyi "vikkendházak". Éppen ezért a leszüretelt szőlőt hazavitték a faluba, és háznál dolgozták fel tovább. Főleg igénytelen direkttermő fajták voltak: nova, elvíra. Később bejött az izabella, otelló, delovár. Szüreti mulatság évente nem volt jellemző, alkalmanként azért tartottak, mint például 1967-ben

Szüreti felvonulás, Bakonytamási, 1967. (Balogh Ádám tanár úr gyűjteményéből)


Reformáció, október 31. Ha hétköznapra is esett, tartottak istentiszteletet.

November

Mindenszentek, november 1. Halottakról való megemlékezés, sírok rendbetétele, virágok, koszorúk elhelyezése. Jobban katolikus ünnep, az evangélikusok már reformáció napján elrendezték a temetőt. (Halottak napjával keveredik.)

Márton, november 11. Ha fehér a liba csontja, havas tél lesz, ha vörös, akkor sáros. Nagyanyáméknak 4-5 libájuk volt.

Erzsébet, november 19. Régen az ekkori és a szeptemberi pápateszéri vásárban vették meg azokat a malacokat, amiket a következő év karácsonyára felhízlalva terveztek levágni.

Katalin, november 25. Ha Katalin kopog, karácsony locsog és fordítva.

András, november 30. A magyar néphagyományban általában ez a disznóölések kezdte. A mi falunkban nem jellemző annyira. Ebben az is közrejátszik, hogy időben közel esik a téli búcsú, Advent második vasárnapja. Így a családok inkább búcsúra készülve tartották az első disznóöléseket. A disznóöléshez kapcsolódva érdemes megemlíteni egy tartósítási eljárást. A megsütött pecsenyét, kolbászt, töpörtyűt dunsztos üvegbe rakták, olvasztott zsírral árasztották el, hogy lepje, így lehetett akár tavaszig is eltartani ezeket az ételeket.

December

Advent második vasárnapja, a téli búcsú, az evangélikus búcsú (templomszentelés) napja. A templom 1857-es kibővítése óta van szokásban. Búcsú szombatján este hét órakor a templom mindhárom harangja megszólal, emlékeztetve az évfordulóra. Az alkalomra disznót vágtak, ez volt az új bor kóstolásának alkalma is. Tatay, Bozzay kocsmák előtt sátrak: cukrokkal, játékokkal. Ebédre vendégek, főleg rokonok jöttek vonattal. Ekkorra "récét" (kacsát) vágtak, húsleves, rántott hús, rizs, 5-6-féle sütemény volt a menü. A felkészülést már csütörtöktől megkezdték. A bálak 2-3 napig is tartottak, szombat-vasárnap-hétfő. Komplett cigányzenekar játszott (hegedű, bőgő, kontra, cimbalom) később már volt harmonika is. Jó zenész cigányok voltak a faluban: Sztojka József, Berki András, Pika Gyula, Pika István. A cigányok köszönteni is jártak búcsú napján. Következő szombaton, vasárnap kisbúcsú. Ez már csak bál volt. Volt, hogy félméteres hó esett ekkorra már.

Disznóölés. A téli szezon első vágása téli búcsú-karácsony tájékán zajlott, karácsony előtti héten. Ahogy az előző hónapnál említettük, az ekkora felhízlalt levágandó disznókat az előző évi teszéri vásárban vették meg azok, akik esetleg házilag nem szaporítottak. 130, 160, 200 kilót is elért már ekkorra. Kétféle disznót neveltek: a mangalicát és a kesét. A göndörszőrű mangalica zsírosabb volt, a kese viszont húsosabb. A kismalacok választás után, 6-8 hetes korban korpás-krumplis moslékot kaptak. Süldeléknek árpadarás moslék járt reggeltől. Volt aki kétszer, volt aki háromszor etette őket. Kukoricát szemesen is, darába is kaptak. A hízó kukoricadarától kezdett zsírosodni. A falu disznóit - köztük fiatal malacokat is - hajtottak ki csordában legelőre is. Volt kanász, aki kürtölt, amikor kihajtás volt. Még a családja is be volt fogva erre, hogy különböző utcákból összetereljék az állatokat. A Papagácás felé hajtotta ki. Ott legeltek, dagonyáztak nappal. Volt, akié megellett ott a határban. Legelőn voltak, nem erdőben, mint a régi világban, amikor erdőben makkoltattak. Délután hajottak haza. A gazdáék értük mentek. Később megtanulták, hova kell menni. Kinyitották a kaput, hazajöttek. A marhák is így voltak tavasztól őszig. Volt, aki hóban is kihajtott, de karácsony táján már nem. A disznószám a birtok nagyságától függött. Valakinek csak hízói voltak. Két anyadisznót tartottak általában.

A vágáshoz már előző nap készülődtek az asszonyok. A vöröshagymát megsütötték a hurkába, foghagymát tisztítottak a kolbászba. A hurkába sokszor 15-20 zsömlét metéltek. Reggel 5-kor kelt a család, forralták a vizet, összejött a rokonság. A 4-5 férfi pálinkát ivott. Az ölő ember a rokonságból került ki, nem voltak böllérek. Lefogták, fülénél farkánál, lábainál fogva a disznót, elfektették, nyakbaszúrták. Asszonyok fogták föl a vért a hurkához. Leforrázták. Letisztíttok a szőrét. Majd megpörzsölték. Régen még nem volt gázpalackos disznópörzsölő. Beterítették jó kupac szalmával, meggyújtották, közben egyengették. Amikor leégett, megfordították. Volt úgy, hogy vihar volt, ilyenkor a falun kívül pörzsöltek. Föltették a bontószékre ezután, megmosták ruhákkal, gyökérkefével, késsel tisztították. Amikor szép tiszta volt, hasra fordították. Először a fülei mögött vágták keresztül. Karéjba a sonkákat szedték ki. Utána a háta közepét hasították. Ebből lett a zsírszalonna. Alsó része volt a hasaszalonna. Füle mögött a fejénél levették a vállpecsenyét. Volt a "hosszihus", a karaj. Gerébje, orjacsontja mellett volt kétfelől ez a hosszúhús. Aztán kettő karmanádli, rövidkaraj. Ezután bárddal a kétfelől lévő oldalashoz jutottak. Megvagdalták, majd levágták az oldalasokat. Ezután jöttek a belsőségek: bél, máj, tüdő, szív. Teknőbe rakták a belet, asszonyok pucolták. Vékonyba kolbász, vastagba hurka lett. Előbb szétszedték. Bélnél volt a gyomor. Ezt levágták. Kiürítették. A kisgyomrot katának hívták. Kertben kiforgatták, a belseje volt kívül, kiöblögették vízzel. A vékonybelet megvakarták. A férfiak közben levágták a disznó fejét, állát. Sonkáról levágták a körmöket, fejről a füleket. Ezekből lett a kocsonya. Az álla nem került bele, de az orra igen. Amikor az udvaron lefogyott a bontószékről a disznó, a kamrába vitték a bontószéket, ott látták el tovább. Két ember dolgozott vele. Régen nem volt kicsontozva a sonka hátsó, újabban igen. Frissibe jobb volt a csont. A húspotyadék a kolbászhoz, toroskáposztába került, a levescsont az orja karajból lett. Csipőcsontból is. Zsódérja is volt a disznónak. Lapos csont, mint a vakolókanál, kettő volt. A hús egy részét ledarálták kolbásznak. A belekerülő fűszerek: fokhagyma, só, bors, pirospaprika. Hurkába vöröshagymát, borsot, majorannát, sót, kukoricakását???, később rizst tettek, s ledarálták hozzá a főzött vért. Abalevet is adtak hozzá, gyöngíteni. A disznósajtba "préshurkába" főzött tüdő, hús, zsírosabb bőrke, fokhagyma, vöröshagyma, bors, paprika került. Utóbbit később már kihagyták. A préshurkát gyomorba töltötték, volt, hogy vastagbélbe is, de a katába mindenképpen. A zsírszalonnat megmetélték apró kockákra. Kisütötték vasfazékba. Volt, aki tejet öntött alája, hogy szép piros legyen, máshol vizet. Amikor megsült, feljött a tetejére, szép piros, akkor leszedték, szűrőkanállal, elszűrték a vindőbe a zsírt, a töpörtyűt vájlingba öntötték, besózva. Ebédre "resztűtt mája" volt krumplival, sült pecsenye, oldalas. A bél alatt lévő "nyulahusból" (dagadó, lapocka) a káposztába került, vagy pecsenyének. Vacsorára húsleves, toroskáposzta, pecsenye, hurka, kolbász. Levescsontból velő, főtt hús, torma. Kolbász is füstölve lett. Végét csak úgy elpödörték, nem kötötték. A hurkát kötötték el. A madzagot előtte este készítették. A hurkát kifőzték katlanban. A préshurkát is. A hurkát teknőbe, a prést "tepszibe" rakták. Erre deszkát raktak és súlyokat, hogy préseljék. Ha kijött a zsírja, ezt nem használták fel. A kolbászt már másnap reggel füstre tették. A szalonna füstölés előtt két hétig sóban volt,  a sonka egy hónapig is. A frissen elkészült disznótoros életekből kostolóba adtak a segítőknek, azok meg visszaadták, ha ők vágtak.

Miklós, december 6. Nemigen volt szokásban.

Luca, december 13. Dologtiltó nap. Varrni nem szabadott, mert bevarrják a tikok seggit. Nem szerencsés pénzt sem kiadni. Fontos, hogy előbb jöjjön a házhoz férfiember, minthogy a gazda hagyja el a házat, mivel ezzel elvinné a szerencsét.

Karácsony böjtje, "bűttye", december 24. Étkezésben zsíros ételek nincsenek, főleg tészta, gyümölcsleves dominál. Ez a kocsonyaevés első alkalma is az évben. Később városi hatásra ruszlis hal is megjelent már. Este istentisztelet. Asztal alá egy zsomporba (szakajtóba) gabonát tettek, ezzel igyekeztek elősegíteni a következő év bő termését. Karácsonyfa, fenyőfa állítása divatban volt. A szaloncukrot úgy főzték házilag, sztaniolpapírba rakták. Diót is raktak a fára. Ajándékozás: ruha, édesség.

Szokásban volt a betlehemezés, gyerekek jártak köszönteni, felekezettől függetlenül. Énekelték, hogy: "Krisztus urunknak áldott születésén". Diót, almát, aprópénzt kaptak. Ilyenkor járt a kanász is, durrogtatott meg a kürtjét fújta, egy kis elemózsiát kért a disznótartó gazdáktól: "Üres a tarisznya, adjanak valamit, majd megtelik".

Karácsony első napja, december 25. Istentisztelet perselypénze a papot illette. Húsleves, töltött káposzta a menü.

Karácsony második napja, december 26. Rokonok látogatásai.

Szilveszter, december 31. Este istentisztelet, hirdetésben népmozgalmi adatokkal, előfordult falujáró köszöntés is. Bált tartottak mindkét kocsmában, de leány ezeken csak úgy vehetett részt, ha a legény személyesen elment érte a házhoz.