Dombszeri Mindenes Gyűjtemény
Németh Tibor helytörténeti ismeretterjesztő oldala

Vegyes


Kenyérsütés

Régen a faluban rozslisztből sütötték a kenyeret. Búzalisztből inkább kalácsot szoktak készíteni élesztővel, rétest, fánkot, berét, de nem a kemencében, hanem a takaréktűzhelyben. A kalácsba tettek lekvárt, diót, mákot. Búzalisztből kétféle minőség volt. Az eleje volt a legprímább. Másodjából kifőtt tésztát, rántást szoktak készíteni. Az őrletnivalót a szomszéd faluba, Pápateszérre szokták vinni. Népszerű volt a Ledó-, és a Stankovics-malom.

Kenyérsütéshez előbb keltek egy órával, mivel be kellett keverni a kovászt is. A dagasztást "hossziteknőbe'", fateknőben végezték. A lisztet beleszitálták a teknőbe, majd megáztatták a kovászt. Ebből mindig hagytak a másik sütéshez. Bekevertük a lisztből egy negyedrészére. Amikor megkelt, sót tettek a lisztbe, aztán elkezdtek dagasztani, mégpedig langyos vízzel. Akkor volt jó, mikor levált a kézről a tészta. Akkorra előkészítették a szakajtókat, amit nálunk zsompornak hívnak. Nagyanyámék négy kenyeret szoktak egy alkalommal sütni, meg cipót. A zsomporokra kosárruhákat terítettek, melyeket megliszteztek, majd kiszaggatták a kenyereket, egyesével, minden zsomporba. Összegömbölygették, elizgatták, szépen elsimították, meglisztezték a tetejét, aztán szépen behajtogatták a kosárruha négy sarkát a tésztára. Betakarták. Még nagy abrosszal is le szokták takarni. Mire megkelt, a kemencének melegnek kellett lenni. Faluhelyen, a telek házzal szemben lévő részére gyakran építettek nyári konyhát, "kiskonyhát" nyitott kéménnyel, kemencével, s a kenyeret itt sütötték. A kemence fűtése leggyakrabban akácfával, "agácival" történt. Fölfűtötték a kemencét jó forróra. A szikrát mindig kevergetni kellett a kemence alján. Amikor már fehér volt a kemence alja, akkor lehetett bevetélni a kenyeret. A szikrát szikrahúzóval eltávolították a kemencéből. Még a hamut is kisöpörték, hogy ne legyen hamus a kenyér alja. Viszont ha túl nagy volt a forróság, és félő volt, hogy a kenyerek túlzottan megégnek, a kemence oldalában volt egy kis lyuk, melyből kivették az ajtóul szolgáló téglát, így tudott távozni a meleg. A zsomporból a nyers kenyeret egy hosszú nyelű, gömbölyű lapátra (péklapát) borították rá, majd sütés előtt megmosdatták: a lisztet lemosták a kenyérről. Ezután berakták a kenyereket a kemencébe, és két órán keresztül sütötték. Egy ilyen nyári konyhai kemencébe akár hat kenyér is elfért. Két óra után elkezdtük kiszedni a sült kenyereket Volt tiszta tollsöprű, azzal söpörtük le az alján mosdatás után. Sok helyen az ágy tetejére borogatták, hogy ott hűljön ki a puhán, azután tették a kamrába. Jobb volt neki a puhán. Volt, aki még melegen is megmosdatta őket. Ezt követően bevitték a tárolóhelyre a kenyereket. Ez a kamrában volt, akkor még nemigen voltak spájzok. Amikor megkezdték, a gazdaasszony keresztet vetett a kenyérre. Inkább az asszony szokta megkezdeni. Nálunk nem volt szokás, hogy megcsókolják, ha leesik.

A tészta készítésénél mindig hagytak egy kis darabot lángosnak is. Amikor a kemence még forró volt, kenyér után sütöttek lángost. Ez lapos volt, nem zsomporban alakították ki, hanem kinyújtogatták. Megfokhagymázták, megtejfölözték. A gyerekek nagyon szerették. A lángos sütéséhez nem kellett két óra.

A munka végeztével kimosták a teknőt, megszárították, elrakták a következő sütésig. Másfél-két hetente szoktak sütni, ahol nagyobb család volt, ott hetente is.

A kenyérsütés egy kicsit közösségi alkalom is volt. Amikor megtudta a szomszéd vagy utcabeli, hogy befűtötték a kemencét, előfordult, hogy át a saját sütnivalóját.

Kendermunka

A gazdák a földjük egy részébe tavasszal kendert is vetettek. Nyáron fölhúzkodták, kis kévékbe állították, összekötözték. Kinyűvés után elvitték a tóra megáztatni. A pápateszéri Fekete Orbán malmának tava volt kiváló kenderáztató hely. A kévéket fákkal lenehezítették, hogy lesüllyedjen a víz alá, ázzon át jól. Akár két hétig is áztatták. Ezután kiszedték, kimosták, hazavitték. Összekötözték csomókba, otthon még szárították, majd megtiporták lábbal. Ez a kendertörés előkészítése volt. A kendert kendertörővel törték. Ez egy egykarú emelő elvén működő, négy lábon álló vályúszerű szerkezet, aminek egyik végéhez csapszeggel volt erősítve a kar. A kévéket a vályúszerű alsó részre merőlegesen fektették, majd a kar le-föl mozgatásával törték meg. Azután kifésülték, hogy sima legyen. (Eszköze a gereben.) A cél az volt, hogy a kender belső fás részeit eltávolítsák az értékes rostszálak közül. Ezután következett a fonás, amit télen végeztek. A fonáshoz szükséges alapanyagot egy hosszú háromlábra kötötték rá (guzsaly). Innen húzták le, ujjakkal pödörték, majd a lábbal hajtott rokkán fejeződött be a fonás folyamata a sodrással és a kész fonal feltekerésével. Az így elkészült fonalat kézzel összegömbölyítették motringba. Azután vitték el a takácshoz megszőni vászonnak. Az asszonyoknak ebből lett a vászoning. A "régi öregek" szoktak vászonnadrágot, bőnadrágot csináltatni. Németh Sándoron meg a Varga Gyula apósán volt legtovább. Fehér nadrág volt, lebegett rajtuk. Azt mondták, annyi ráncnak kell lenni rajta, ahány hét van az évben. Vászonból készült a zsák, lepedő, kenyérruha, törölköző. A falu takácsa Takács György volt a 20. század első felében.

A beszolgáltatások, padlássöprések idejében lent is kellett termelni a faluban. A len finomabb a kendernél. Nem olyan kemény "srétes".

Tűzfigyelői szolgálat

Az alábbi szabályzat az evagélikus gyülekezet irattárából került elő, de mivel tartalma "ökumenikus" érvényű, az egész faluközösséget érintette, jobbnak láttam ebben a menüpontban szerepeltetni.

A paraszti vagyon legnagyobb veszedelmei a tűzvész és az árvíz voltak. Ellenük hatékonynak mondható védekezés csakis közösségi szinten valósulhatott meg. Ennek érdekében jöttek létre országszerte - így községünkben is - az önkéntes tűzoltóegyletek. Az önkéntesek oktatását nálunk Szemethy Gyula katolikus tanító végezte. Vasárnaponként rendszeresen tartottak gyakorlatokat. Hosszú ideig működő parancsnokok voltak Németh Márton és Fodor Károly. A helyi gyakorlatok mellett rendszeresen rendeztek járási és megyei tűzoltóversenyeket is. Ezek voltak az igazi erőfelmérők, melyeken községünk önkéntesei a hagyomány szerint többször diadalmaskodtak. Az önkéntes tűzoltóság intézménye a II. világháborút követően szűnt meg.

Az önkéntes tűzoltóság mellett működött a tűzfigyelői szolgálat. Tűzfigyelésre valamely magaslati pontot választottak, ahonnan az ellenőrizendő területet jól be lehetett látni. Erre leginkább harang- vagy templomtorony volt a legalkalmasabb, ahol a lakosság gyors tájékoztatására rögtön rendelkezésre állt a "tömegkommunikációs eszköz" a harang formájában. Másként harangoztak a vasárnapi egyházi szertartás, a halott, s a tűzvész jelzésére is. Utóbbi esetben félreverték a harangokat. Ebből mindenki tudta a faluban, hogy tűz fenyeget. Ugyan a templomunk toronygombjában elhelyezett irat elsősorban a házak és a közeli dombok hangelnyelő hatásával magyarázza a torony 1947-es megemelését 7 méterrel, abban bizonyára szerepet játszott a tűzfigyelői szolgálat feltételeinek javítása is. Azaz, hogy zavartalanul belátható legyen a falu és a határ teljes területe. A szabályzatot a tűzoltóparancsnok adta ki a tűzfigyelő számára, aki lehetett férfi és nő is. Belőle kiderül, hogy a tűzfigyelő és a tűzoltóság között létezett még egy láncszem: a tűzoltó őrszem. Községünk a versenyeredmények alapján mindig büszke volt tűzoltó hagyományaira. Mindezek fényében is öröm, hogy az alábbi dokumentum fennmaradhatott az utókor számára.

Tűzoltógyakorlat - bal oldalon Németh Márton parancsnok (id. Gabnai Lászlóné gyűjteményéből)


A tűzfigyelő szolgálat kötelmei!!

  • I. A szolgálatot lásd el komolyan és pontosan
  • II. Tartsd be a szolgálat idejét és helyét
  • III. Légy szolgálatod tudatában és annak tetőfokán
  • IV. A templom imádkozás helye, viselkedj úgy, mint illik
  • V. Szolgálaton kívül a toronyban más nem tartózkodhatik
  • VI. A templomban lévő dolgokat ne rongáld, ne piszkáld
  • VII. Légy éber és tudd, hogy miért vagy ideállítva
  • VIII. Ne szórakozz, varrj, vagy olvass, mert felelős vagy
  • IX. Minden rendellenességet jelents a tűzoltóőrszemnek
  • X. Az összeköttetést tartsd fenn a tűzoltóőrszemmel
  • XI. Aki az utasításokat nem tartja be, nem jár el szabályosan, a felelősségre vonást nem kerüli el
  • XII. A templom nem szórakozóhely!

T.[űzolt]ó. p.[arancsno]k.

Németh József egyházfi vette át.