Cikkek

Falulapunkba, a Bakonytamási Hírnökbe általában valamilyen évforduló esetén szoktam megjelentetni a lap terjedelméhez mérten rövid, csak a lényegre szorítkozó ismeretterjesztő írásokat. Alább olvashatók közülük a tamási vonatkozásúak. (A gerencséri és hathalmi érdekeltségűek a társhonlapokon érhetők el.)

Tamásiak szovjet hadifogságban

Bakonytamási Hírnök, XVIII. évf. I. szám, 2021. 23-41. p.

Bevezetés

A Magyar Nemzeti Levéltár idén, a kommunizmus áldozatainak emléknapjára időzítve tette közzé azt az internetes adatbázisát, amely a Vörös Hadsereg által a második világháborúhoz kapcsolódóan a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt magyar állampolgárok adatait tartalmazza. Az adatbázis "Szovjetunióba elhurcoltak" (https://adatbazisokonline.hu/gyujtemeny/szovjetunioba-elhurcoltak) cím alatt fut, és több részadatbázis anyagát egyesíti egyetlen keresőfelületen. Benne bakonytamási születésű, illetve lakóhelyű személyek is megtalálhatók, így értékes forrásnak ígérkezik községünk második világháborús történetének pontosabb megismeréséhez.

Létrejöttéhez a már korábban is zajló hazai levéltári feltáró munka mellett a legnagyobb lökést a Magyar Nemzeti Levéltár és az Orosz Állami Hadilevéltár között 2019-ben kötött megállapodás adta, amelynek értelmében az orosz fél rendelkezésre bocsátotta az elhurcoltakról vezetett nyilvántartó kartonok digitalizált másolatát, valamint a kartonokról készített orosz nyelvű adatbázist. Az állomány, amelyben hadifoglyok és internált polgári személyek adatai egyaránt szerepelnek, közel 700.000 tételből áll. A feldolgozás során derült ki, hogy egyesekről különböző okokból kifolyólag több karton is készült, amiből adódóan az elhurcoltak tényleges száma ennél alacsonyabb.

Fontos megjegyezni, hogy az adatfelvétel, a kartonok elkészítése minden esetben a hadifogolytáborokban történt, így a mostani adatbázisban is csak azon személyek szerepelhetnek, akik túlélték az utat, megérték a táborba szállításukat.

A részadatbázisok adatköre

Tamásiak két részadatbázisban bukkantak fel: a "Szovjet táborok magyar foglyai" és "A Szovjetunióból hazatért hadifoglyok névjegyzéke 1946-1949" címűben. Előbbi adatlapjai az említett kartonok legfontosabb adatainak átírásával készültek. Tartalmazzák a hadifogoly teljes nevét, majd vezeték- és keresztnevét külön is, apjának keresztnevét, a hadifogoly nemzetiségét, rendfokozatát, születési helyét, évét, fogságba esésének helyét, időpontját, a táborból való távozásának dátumát, a fogolytábor számát. (Sajnos nem minden hadifogoly esetében van maradéktalanul kitöltve a karton, így a róla készült adatlap is hiányos.) Az adatlap aljára csatolták a kartonról készített digitális másolatot is.

A másik részadatbázis, "A Szovjetunióból hazatért hadifoglyok névjegyzéke 1946-1949" adatlapjainak forrásdokumentuma nem más, mint a debreceni átvevőállomásra adott napon beérkező hadifogolyvonatok "utaslistá"-ja. Ez az előbbinél kevesebb információt tartalmaz. Adatai: a hazatért neve, rendfokozata, anyja neve, a hazatért lakhelye, hazaérkezésének dátuma és a hazatért születési éve. Minden személy adatlapjához csatolták a hazaérkezésének napjára vonatkozó teljes névjegyzék digitális másolatát. Keresőfunkció nem működik benne, így a kutatónak - amennyiben ellenőrizni kívánja az adatokat - a néha akár 60 oldalt is elérő, abc-rend nélküli listából szemrevételezéssel kell kiböngésznie a keresett nevet.

Keresés az adatbázisban: buktatók és a találatok jellemzői

Az adatbázis keresőmezőjébe írhatunk személynevet, földrajzi nevet, dátumot, sőt kombinálhatjuk is mindezeket. A 'Bakonytamási' keresőkifejezésre hetvenöt találatot, azaz személynevet kapunk, alapbeállítás szerint bélyegkép formátumban. (Ezekre kattintva nyílik meg a dokumentumokról készített internetes adatlap.) A lista elején szerepelnek a "Szovjet táborok magyar foglyai", végén "A Szovjetunióból hazatért hadifoglyok névjegyzéke 1946-1949" részadatbázis találatai.

A neveket áttekintve hamar szembetűnik, hogy bőven akadnak közöttük tamási fülnek ismeretlen csengésűek is. Ezek mind a "Szovjet táborok magyar foglyai" részadatbázisból származnak, és felbukkanásuknak két oka lehet. A ritkábbik és egyszerűbben magyarázható az, hogy az adatlapokon - mint feljebb utaltunk rá - nemcsak a születési hely, hanem a fogságba esés helye is fel van tüntetve, ami egyes idegen személyek esetében - úgy tűnik - községünk volt.

Ennél azonban jóval gyakoribb az az eset, amikor olyan adatlapot szűr ki a kereső, amelyen községünk neve mint lehetséges helyszín szerepel. Az adatlapok jelentős részéhez ugyanis a készítők nem tudtak hiteles helységnevet kapcsolni, így ilyenkor inkább többet adtak meg a valószínűség sorrendjében. Mi is áll ennek hátterében? A választ a tábori adatrögzítés körülményeiben kell keresni. A foglyok adatait a helyszínen magyarul nem tudó szovjet katonák vagy oroszul felszínesen megtanult, több nemzetiségből kikerülő rabok vették fel kézírással, cirill betűkkel, bemondás alapján, majd a begyűjtött anyagból egyéb tisztségviselők készítették el a most közzétett kartonok eredeti példányait. Nem nehéz belátni, hogy a külön nyelvű, többlépcsős dokumentálás során nagyon sok félrehallás, elírás, hibás cirill karakterhasználat történhetett. A magyar szakemberek emiatt döntöttek tehát több helységnév felkínálása mellett, melyek kijelölésében egy erre a célra kifejlesztett számítógépes fordítóprogram is segített. Ezzel valóban a leginkább felhasználóbarát megoldás született meg, hiszen lehetőséget teremtettek a személy- és/vagy helyismerettel rendelkező kutatóknak, érdeklődőknek az egyes hadifoglyok egyértelmű beazonosítására. (Sőt, a helytelen adatot észlelők az adatlapok alján elérhető hibabejelentő felületen keresztül még hozzá is járulhatnak az adatbázis pontosításához.) A fentiekben a helységnevekről ejtettünk szót, de az elmondottak a személynevekre is vonatkoznak.

Ugyancsak erre irányult az a törekvés, hogy a karton legfontosabb adatait piros szedésű cirill írással az adatlapon is feltüntették, továbbá - mint korábban említettük - csatolták a hadifogoly nyilvántartó karton két oldalas, nagyítható, de nem letölthető digitális másolatát, amivel a kutató végeredményben hozzá tud férni az eredeti dokumentumhoz is.

A nem tamási illetőségűek kizárása után huszonkilenc személyt találtunk a "Szovjet táborok magyar foglyai", és mindössze tizenkilencet "A Szovjetunióból hazatért hadifoglyok névjegyzéke 1946-1949" részadatbázisban. Átfedés, azaz olyan eset, amikor ugyanazon hadifogoly mindkét részadatbázisban szerepel, mindössze nyolcszor fordul elő. Mindebből az következik, hogy településnévre kereséssel negyven bakonytamási illetőségű (születési és/vagy lakóhelyű) személyről kaphatunk hírt az adatbázisból. Ezen kívül további egy fő (Gabnai Lajos) kartonját jellemző tamási családnévre irányuló kereséssel találtuk meg. Adatlapján a helységnév hibásan szerepelt, ezért nem bukkanhatott fel az előző kereséssel.

Első megközelítésben milyen elméleti magyarázatok lehetnek a kartonok javára mutatkozó jelentős létszámbeli különbségre? Lehet egyrészt az, hogy az illető elhunyt a hazaút során, ezért nem szerepelhet a hazatértek listáján. Lehet az is, hogy a hazaérkezése a megadott időtartományon kívül történt meg, hiszen már 1945-ben, illetve 1949 után is érkeztek haza hadifoglyok. Mindezek mellett szó lehet akár dokumentum megsemmisülésről vagy nyilvántartási hibáról, mulasztásról, tévesztésről az akkori regisztrálás és a mostani informatikai feldolgozás során egyaránt.

Kérdés, hogy vajon ki lehet-e egyenlíteni vagy legalábbis közelíteni egymáshoz a hadifoglyok két részadatbázisban szereplő létszámát? Tettünk erre kísérletet. Mint utaltunk rá, a "papíron" tizenkilenc névjegyzékes hazatértből nyolc olyan hadifogoly van, akinek fogolytábori nyilvántartó kartonja is ismert. Elsőként arra kerestük a választ, vajon sikerül-e megtalálni a többi tizenegy kartonját? Ennek érdekében most a névjegyzéken szereplő neveik és születési éveik kombinációjával egyénenként indítottunk keresést, ami máris eredményre vezetett, ha nem is maradéktalanul. További hat személy kartonját sikerült így megtalálni, a másik ötnél sajnos nem lehet minden kétséget kizáróan kijelenteni, hogy azonosak volnának a névjegyzéken szereplő tamásiakkal. Nem könnyíti a beazonosítást, hogy utóbbin a személy édesanyjának, a kartonon pedig édesapjának neve van feltüntetve. A hat megtalált tamási lakóhelyű személy máshol, de közeli településen született, így kartonján a 'Bakonytamási' feltételes településnév feltüntetése nem volt indokolt, ebből kifolyólag nem bukkanhattak fel a településnévi keresésre. Mindenesetre tehát ilyen módon sikerült a két részadatbázis találatai közötti átfedést tizennégy főre feltornászni.

Ezt követően fordítottuk az irányon: azon, kartonnal rendelkező, de névjegyzékről hiányzó személyeknél futtattunk le keresést a név és születési év több kombinációjával, ahol tudtuk, anyja nevével, akik 1946 és 1949 között érkeztek haza. Erőfeszítéseink azonban eredménytelenek maradtak. Itt a már fentebb említett adminisztrációs hibalehetőségek mellett kérdés az, hogy megvannak-e egyáltalán minden egyes érkezési napra a hazatértek listái? A kérdés azért is helytálló, mert személyesen is ismertünk olyan egykori hadifoglyokat (például Garab Lajos, Mészáros Géza, Németh Dénes), akik a tábori kartonjuk távozási adatai és személyes beszámolóik alapján is 1946 és 1949 között érkeztek haza, mégsem szerepelnek a hazatértek részadatbázisában.

Természetesen lenne még egy lehetőség, ami lehet, hogy eredményre nem, de legalább a hiba forrásának körülhatárolásáig (el)vezetne: minden egyes érintett személy esetén át kellene nézni a táborból való távozása utáni körülbelül három hét összes névjegyzékét. A már említett hatalmas anyag miatt azonban ettől most el kell tekintenünk.

Mielőtt az általunk kinyert adatok ismertetésébe belefognánk, három dolgot szögezünk le:

1.) Ahol másként nem jelezzük, minden megállapításunkat az adatbázisból kinyert ismeretanyag fényében kell érteni.

2.) A "Szovjet táborok magyar foglyai" részadatbázis a találatok számában és információgazdagságában is túlmutat a hazatértek névjegyzékén. Az alábbiakban - ha nem is utalunk rá mindig - azzal fogunk többet foglalkozni.

3.) Mivel a kartonok sokszor hiányosan vannak vezetve, ezért szinte alig van olyan terület, amit egyöntetűen, az összes személyre lehetne vizsgálni. Ezért lesz az, hogy ahol a vizsgálati kategóriáinkban létszámokat is feltüntetünk, összesítve kevés esetben jön ki a negyvenegy.

Az előbbiekben ismertetett keresési módokon az alábbi tamási személyeket találtuk a két részadatbázisban:

Akkermann Jenő (1920) őrmester, főtörzsőrmester MF, szakaszvezető NJ

Baranyai Ernő (1920) honvéd MF

Barth [Bors?] Gyula (1915?) honvéd MF

Benke Gyula (1923) honvéd MF, honvéd NJ

Bors Gyula (1905) honvéd MF

Erdélyi Lajos (1905) honvéd MF

Fodor Ferenc (1919) őrmester MF, szakaszvezető NJ

Fodor Károly (1924) honvéd MF

Gabnai Lajos (1923) honvéd MF

Garab József (1900) honvéd MF

Garab Lajos (1925) rendfokozat nélkül MF

Horváth István (1916) őrmester NJ

Kalmár József (1922) honvéd MF

Kapcsándi Ferenc (1914) őrmester MF, őrmester NJ

Kraitl István (1907) honvéd MF

Lang Sándor (1910) munkaszolgálatos NJ

Mészáros Géza (1925) rendfokozat nélkül MF

Mészáros Károly (1924) honvéd MF, honvéd NJ

Mészáros Pál (1919) honvéd MF, civil NJ

Molnár Lajos (1912) szakaszvezető MF

Nagy Miklós (1921) szakaszvezető MF, rendfokozat nélkül NJ

Németh Dávid (1928) levente NJ

Németh Dénes (1928) honvéd MF

Németh Ferenc (1922) honvéd MF, honvéd NJ

Németh Gyula (1912) honvéd MF

Németh Imre (1917) honvéd MF

Németh János (1907) honvéd MF

Németh Károly (1912) honvéd NJ

Németh Pál (1927) honvéd, ill. rendfokozat nélkül MF

Nyári Gyula (1922) honvéd MF, honvéd NJ

Pámer Sándor (1916) honvéd MF

Pusztai Rudolf (1924) honvéd MF

Pusztai Sándor (1920) honvéd MF

Rudolf Imre (1921) őrmester MF, szakaszvezető NJ

Sárközi Antal (1906) alhadnagy MF

Schekk Ferenc (1921) őrmester MF

Vági Ferenc (1922) honvéd MF, honvéd NJ

Vági József (1923) honvéd MF, honvéd NJ

Varga Kálmán (1910) rendfokozat nélkül NJ

Vincze József (1918) honvéd MF, honvéd NJ

Vincze Sándor (1920) őrmester MF, szakaszvezető NJ

Rövidítések magyarázata:

MF = A "Szovjet táborok magyar foglyai" részadatbázisban található személy és rendfokozata

NJ = "A Szovjetunióból hazatért hadifoglyok névjegyzéke (1946-1949)" részadatbázisban található személy és rendfokozata

A lista bizonyára nem teljes: lehetnek kimaradt túlélők, ahogy alighanem, a hősi emlékművön olvasható személyek közül is többen hadifogolytáborban fejezték be életüket. Hiszen egyikükről, Erdélyi Sándorról éppen a közelmúltban derült ki, hogy egy ukrajnai, odesszai lágerben hunyt el 1945. március 20-án. (SÍRJAIK... 2014. november 29.) Kartonját az adatbázisban mégsem találtuk. (Hacsak nem azonos azzal a hiányosan regisztrált, 1910-ben született Erdei Sándorral, aki egy harmadik részadatbázisban, az "Új Dunántúli Napló hadifogoly listá"-n szerepel.) Az adatbázis munkatársai folyamatosan dolgoznak a bevitt adatok tisztításán, így néhány éven belül a még hiányzó személyek is előkerülhetnek.

A többes kartonnyilvántartás jellemzői

A részletes ismertetés előtt egy adminisztratív jellegű észrevételről szólnánk. A bevezetőben említettük, hogy bizonyos okokból kifolyólag egyesekről több kartont nyitottak, amire egyelőre nem ismert magyarázat. A tamásiak közül ez a gyakorlat nyolc személyt érint, további egy személy kartonján pedig két, eltérő táborszám szerepel. Az ésszerűség azt mondatná velünk, hogy az új karton új táborba helyezést jelent, ám érdekes módon ez nem mindig volt így.

Az érintett személyek kartonjait összevetve szembeötlő, hogy az egymásnak megfelelő kérdőpontok válaszai között akadnak eltérések. Például Benke Gyula és Molnár Lajos egyik kartonján már a név is hibásan került felvezetésre (lefordítva és átírva: Bense Gyula, Molnár Vitályos). A táborból való távozási időnél gyakori, hogy az egyik kartonról hiányzik, ha pedig fel van tüntetve, jelentősen különbözik a másik adatától. (A feldolgozás során ilyenkor a későbbi adatot használtuk fel.) Legmegbízhatóbb adatnak a fogságba esés ideje tűnik. Ez általában megegyezik, ritkán van eltérés, az is csak egy-két napos.

Míg Benke Gyula és Molnár Lajos esetében a további adatok egyezése alapján egyértelmű, hogy a két karton ugyanazt a személyt takarja, addig a következő példában csak erős gyanúról beszélhetünk. Egy bizonyos Gyula keresztnevű tamási honvéd vezetéknevét a szakemberek "Barth"-ként fordították. Születési évét még a hadifogolytáborban keresztülírták: vagy 1905 vagy 1915, a 0 és az 1 egymáson helyezkedik el. Ilyen nevű személy az anyakönyvek tanúsága szerint egyik évben sem született községünkben. Viszont úgy gondoljuk, hogy "Barth Gyula" nem lehet más, mint az 1905-ben született Bors Gyula, aki szintén kartonnal rendelkező hadifogoly volt. Feltételezésünket a két karton több adatának egyezésére alapozzuk. Azonos a rendfokozatuk, apjuk keresztneve, természetesen születési helyük, mindketten egy kivehetetlen írásképű, de R betűvel kezdődő helységben estek fogságba, továbbá mindkettejük kartonján Leningrádi (Szentpétervári) régióban fekvő hadifogolytáborok szerepelnek.

A fogságba esések helye és ideje

A kartonokból kiderült, hogy a tamásiak fogságba esése három évre (1943, 1944, 1945) terjedt ki.

A beazonosítható helyszíneknek nagyjából kétharmada az akkori Magyarországra esett, azonban az első bécsi döntéssel és Jugoszlávia felbomlásával visszakerült területeken elfogott három személyből kettő kartonján a Trianonban kedvezményezett szomszédos ország van feltüntetve! Az látható, hogy az idő múlásával az esetek keletről fokozatosan nyugatabbra tevődtek át, szépen kirajzolva a Vörös Hadsereg mozgását.

A magyar katonák - köztük tamásiak - fogságba esése a magyar-szovjet háborús helyzet következménye volt, melyet a máig tisztázatlan elkövetőjű kassai bombázás provokált ki. Csapataink pár nappal később, 1941 júniusának végén léptek először a Szovjetunió területére, kezdetben főként megszállási feladatok céljából. Komolyabb részvételüket csak az év végén bekövetkező moszkvai vereség után követelték meg a németek. Így került a 2. magyar hadsereg 1942 nyarán abba a térségbe, ahol 1943. január 12-én lezajlott hadtörténetünk egyik legsúlyosabb tragédiája, az ún. doni katasztrófa. Mivel e dátum pontosan megegyezik Pámer Sándor fogságba esésével, nagy biztonsággal kimondhatjuk, hogy az eseménynek minimum egy tamási résztvevője volt. Elfogásának helye ugyan hiányzik a kartonjáról, de minden bizonnyal a Voronyezs közelében fekvő Uriv település tájéka lehetett. Vele indult tehát a tamásiak hadifogságának története.

Legközelebb másfél év múlva, és 1500 km-rel nyugatabbról vannak információk tamásiakról. Ők már a Kárpátok előterében, illetve közvetlen védelméért vívott harcokban estek fogságba. Egyikük Kalmár József volt, még az akkori határainkon kívül. A helyszín (Otynia) és az időpont (1944. július 23.) alapján ő az 1. magyar hadsereg katonájaként a Vörös Hadsereg számára az Északkeleti-Kárpátokhoz utat nyitó ún. Lemberg-sandomierzi hadműveletnek lett kárvallottja ilyen módon. (M2VL 689.) A megnövekedett Magyarország területén 1944. október 18-án történt először elfogás: Erdélyi Lajost az Uzsoki-hágó körüli harcokban fogta el a szovjet betörés. (Időrendben közéjük ékelődik Kapcsándi Ferenc, akit egy lengyelországi helyszínen ért a szovjet, szeptember 28-án.) Velük együtt 1944-ben összesen nyolcan estek fogságba tamásiak.

A trianoni Magyarország határát a Vörös Hadsereg 1944. szeptember 23-án lépte át (RAVASZ 2003. 160., 167.), de területén az első tamásiakat csak október 31-én fogták el: Baranyai Ernőt és Németh Imrét Kecskeméten. Ők nyilván azonos alakulatban szolgáltak. Ugyancsak ez gyanítható Kraitl Istvánról és Németh Gyuláról, akik két szomszédos, Kecskeméttől nyugatra fekvő Duna-parti településen, Apostagon és Dunavecsén kerültek szovjet kézre, a kecskemétiek után mindössze három nap elteltével. (Valószínűleg ehhez az időszakhoz sorolható még Mészáros Károly is, akinél csak az elfogás éve ismert, és az, hogy ez egy Kiskun előtagú településen történt.)

A Vörös Hadsereg magyarországi előrenyomulása hadifoglyaink elfogási adataiból legközelebb 1945 márciusában mutatható ki. Ebben az évben az előző évi számnak több mint háromszorosa, huszonöt személy került fogságba. Időrendben az első helyszín éppen községünk volna, ám a közölt dátum és az érintett, Garab Lajos elbeszélése is ellentmond ennek. Ennél a pontnál is számolnunk kell tehát hibás adatokkal. Így a soron következő olyan település, ami jelenleg nem cáfolható más adatokkal, Balatonfüred. Itt Németh Dénest fogták el, március második felében.

A mai Magyarország területén az említett 1944-es, Kecskemét környéki esetek kivételével az elfogott tamásiak mind a Közép- és Nyugat-Dunántúlon, sorrendben Veszprém, Vas, Zala és Moson megyékben tartózkodtak. (A Zala megyeiek közül Nyári Gyulát az 1941-ben visszatért Lendván fogták el.) Kecskemét után nyugaton is volt egy helyszín, Szentgotthárd, ahol egyszerre fogtak el tamásiakat: Benke Gyulát és Vági Józsefet, 1945. március 31-én. A mai Magyarországon hadifogollyá lett tamásiak sorát az április 2-án Zalalövőről vagy Zalaegerszegről elhurcolt Akkermann Jenő zárja. (Ha viszont a korabeli, bécsi döntésekkel megnövekedett országot vesszük, akkor Németh János, aki az Esztergommal átellenben fekvő felvidéki Béláról került ki, április 12-én.)

Magyarországon a harcok 1945. április 12-én fejeződtek be (RAVASZ 2003. 220.), ez azonban nem jelentette azt, hogy ezután tamásiak ne estek volna fogságba. Ennek magyarázata az, hogy többen szomszédos országokban állomásozó német alakulatokhoz rendelt egységekben szolgáltak. Így májustól az elfogások áttevődtek Ausztria, a Cseh-Morva Protektorátus és a Szlovák Köztársaság területére. Ezekben az államokban a legeslegutoljára, 1945. június 12-én Ausztriában elfogott Fodor Ferenc kivételével mindenki, akinek van kartonja, mindössze egyetlen hét alatt, május második hetében került szovjet kézre; nyolcan már a világháború európai befejezése (1945. május 8.) után, de Rudolf Imre például éppen ezen a napon.

A fentiekben említettünk többes elfogásokat. Összesen hét olyan nap volt, amely folyamán több tamásit is elfogtak. Általában ez napi két főt, egy-egy esetben viszont hármat és négyet jelent. Ilyen utoljára a háború befejezésének másnapján történt.

Meg kell jegyezni, hogy a kartonokon szereplő földrajzi nevek latin betűs átírása többször értelmetlen szót, azaz beazonosíthatatlan települést eredményezett. Ezek egy részét meglepő módon a legismertebb internetes böngésző fordítóprogramja segítségével sikerült tisztázni, miután - mint említettük - az adatlapokon az eredeti, cirill betűs név is hozzáférhető a kutatók számára.

A szovjet hadifogságról számokban

A Szovjetunióban 1939 és 1956 között összesen mintegy 2500 hadifogolytáborban és táborrészlegben dolgoztak külföldi hadifoglyok, nagyrészt az építőiparban. Számuk ez alatt az időszak alatt három és félmillió körül lehetett, ebből az általunk áttekintett irodalom szerint az akkori Magyarországról elhurcoltak száma 500-600.000 között mozgott. (VARGA 2009. 12., 322.) Magyarokat csak 1944 első félévétől alkalmaztak munkára, és utolsó csoportjaik 1956-ban tértek haza. (VARGA 2009. 233., 182.) Tamásiak hadifogolyként 1943 és 1948 között tartózkodtak a Szovjetunió területén.

A hadifogságok földrajzi jellemzői

Az elhurcolt tamásiakat a Szovjetunióban döntően Oroszországba szállították. Ezen kívül az akkori tizenhét tagköztársaságból csak további négybe kerültek: Ukrajnába kilencen, Grúziába ketten, továbbá Mordóviába (Mordvin Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság) és Azerbajdzsánba is szállítottak egy-egy főt. Utóbbi a grúziaiakkal együtt éppen Európa és Ázsia határára került, de Akkermann Jenő, Garab József és fia, Lajos, Németh Pállal együtt már egyértelműen Ázsiába, Nyugat-Szibéria területére. Akkermann Jenő ráadásul itt két táborban is megfordult. Az áthelyezés nem volt egyedi eset, és mindig az adott tagköztársaságon belül történt.

Ha közigazgatási régiók szerint vesszük a kontinensnyi Oroszországot, Tamásiból legtöbben az előbb említett szibériai Szverdlovszki, valamint a Sztálingrádi (Volgográdi) régióban dolgoztak.

Égtájak szerint inkább a nyugati, európai országrész déli fele, ennek szomszédos régiói, egyrészt a Volga déli folyása mentén elhelyezkedő, kazah határ menti Sztálingrádi (Volgográdi) és Szaratovi régió, másrészt az Ukrajnával az Azovi- és Fekete-tengereken határos Krasznodar vidéke a Rosztovi régióval együtt mutatkozik meg "gócpontjaikként". A középső és északi régiókban kevesebben és elszórtabban fordultak elő. (Csatolt térképünk kissé csalóka, mert a helyszínekhez tartozó létszámokat nem mutatja.)

Izgalmas kérdés, hogy ki, hány kilométer távolságra került el községünktől. Ezek után talán nem meglepő, hogy a rangsort egy szibériai, Akkermann Jenő vezeti, aki 3865 km-re, egy Aszbeszt nevű helyre sodródott. (A helységnév nem véletlen, ezen tábor foglyait azbeszt kitermelésére alkalmazták. [VARGA 2009. 234.]) A másik tábor, amelyben megfordult, az a 3783 km-re fekvő Novaja Ljalja volt, ahol Garabék és Németh Pál is raboskodott.

A sok adat miatt a továbbiakban ezer kilométerenkénti összesítést közlünk. Ebben a háromezer-négyezer kilométer közötti távolságkategóriában szerepel még Vincze József, aki az azerbajdzsáni Sumqayitban volt, 3451 km-re, és Benke Gyula, aki a grúziai Rusztaviban, 3096 km-re. A legtöbben, tizenkilencen a kétezer-háromezer kilométer közötti kategóriában voltak, ezt követi az ezer-kétezer közötti kilométer kategória tizenegy fővel. A sort Németh János zárja, akit az ukrajnai Sztrijben dolgoztattak, Tamásitól "mindössze" 674 km-re.

A táborok típusai és a tamásiak szóródása a táborok között

A munkavégzés helyszíneit egy másik, különálló adatbázis tartja nyilván (https://hadisir.hu/szovjet-hadifogolytaborok), amely három tábortípust különböztet meg: hadifogolytábort, lágerkórházat és munkatábort. Közülük a tamásiak kartonjain csak az első kettő bukkan fel, de kórházi ellátásra is mindössze egyetlen fő, Molnár Lajos szorult, akit nem tudni, milyen betegséggel kezeltek egy különleges kórházban, Oroszország Nyizsnyij Novgorod régiójában. Itt kell megemlíteni, hogy bár a Don-kanyarban elfogott Pámer Sándor esetében kórházi kezelésről nincs információnk, de a kartonok közül az övén szerepel egyedül halálozási adat: rögtön a fogságba esése évében, 1943-ban hunyt el. Rajta kívül még két olyan hadifogoly volt, akinek távozási dátum nem szerepel a kartonján, így kérdőjeles a sorsa.

Egyikük, Németh János, bizonyíthatóan hazaérkezett; másikuk, Erdélyi Lajos, szintén odakint halt meg. Halálát egy harmadik adatbázis (https://katonakagulagon.hu) bevonásával sikerült tisztázni.

A háború fizikai-lelki nehézségei, az ellátás hiányosságai, majd a fogságba eséstől a fogolytáborig tartó út - több szakasza nem ritkán gyalog - az elhurcoltak egészségét rendkívül megviselte. Ezt figyelembe véve, bizonyos hadifogolytáborok mint egészség-helyreállító táborok működtek. (VARGA 2009. 264.) Állapota alapján ilyenbe utalták Fodor Ferencet, Pusztai Sándort, Vági Ferencet és Mészáros Pált. (Németh Gyula és Erdélyi Lajos táborát pedig ott-tartózkodásuk alatt alakították át ilyenné.)

Világossá vált tehát, hogy a tamásiak hadifogolytáborokban dolgoztak, nem pedig javítómunka-táborokban, vagy ahogy a hazai közbeszédben inkább él, GULAG-táborokban. Ezek gyakorlatilag büntetőtáborok voltak, ahova főként a fennálló renddel nem szimpatizáló vagy ilyennek bélyegzett személyeket hurcoltak. Ezzel szemben a hadifogolytáborok (UPVI/GUPVI-táborok) fogvatartottjait nem politikai-ideológiai nézetük alapján válogatták. Ők, mint az ellenséges országok munkaereje, célzottan a Szovjetuniónak okozott háborús károk helyreállítását, jóvátételét végezték, és pótolták az elpusztult szovjet munkaerőt.

A Szovjetunió sok-sok ilyen táborából kétszázon felül volt azoknak száma, ahol magyar foglyokat dolgoztattak. Községünkből Ukrajnától Szibériáig összesen harminchét táborban raboskodtak, amelyből huszonkettő központi tábor, tizenöt pedig táborrészleg volt. Négyben több tamási is megfordult. El lehet játszani a gondolattal, vajon egyidejűleg voltak-e jelen? A dokumentumok alapján ugyan nem egészen egyértelmű, de Garab Lajos személyes vallomása megerősíti, hogy négyen: ő és édesapja, Garab József, továbbá Akkermann Jenő és Németh Pál valóban egyszerre voltak jelen abban a bizonyos szibériai fogolytáborban. Nem tudjuk, lehetett-e szempont a gyűjtő-elosztótáborokban a foglyok azonos származási hely szerinti együtt tartása és továbbítása, de tény, hogy akad rá példa, amelyben közös még az elfogás bizonyos időre és térre kiterjedő közelsége is. Az előbb említetteket - Garab Lajos kivételével - egy hét alatt fogták el Veszprém és Zala megyékben. De talán szemléletesebb mindez az együtt elfogott Baranyai Ernő és Németh Imre példáján. Ezek alapján pedig azt gondolhatjuk, hogy Fodor Károlyt és Németh Ferencet is azért utalták ugyanarra a helyre, mert csak két nap eltéréssel, és egymástól 25 km-re került a szovjetek kezére. Sőt, hasonlóan erős a gyanú Schekk Ferenc és Vincze Sándor esetében is, akik egy nap eltéréssel jutottak erre a sorsra északi szomszédunkban. (Itt a térbeli megbizonyosodást sajnálatosan gátolja az a tény, hogy egyikük kartonjáról hiányzik a pontos helyszínadat.) Ugyanakkor az ellenkezőjére is hozható fel példa: a Grácban, egymást követőn napokon elfogott Sárközi Antal és Vági Ferenc.

Egy gondolat erejéig érdemes még visszakanyarodni Garab Lajos visszaemlékezéséhez, és az általa elmondottakat szembesíteni a kartonok által rögzített adatokkal. Lajos bácsit kétszer is kihelyezték különböző táborrészlegekbe, így elvileg három kartonjának kellene lenni, vagy a kartonján további táborszámoknak is szerepelnie kellene. Ezzel szemben csak egyetlen kartonja van, egyetlen táborszámmal. Édesapja kartonján egy ettől eltérő számú, de ugyancsak táborrészleg szerepel, miközben a leghosszabb ideig abban a központi táborban dolgoztatták őket, ahol társuk volt Akkermann Jenő és Németh Pál is. Az ő kartonjaikon a valóságnak megfelelően e központi tábor száma szerepel. Vagyis itt egy konkrét példán szembesülhettünk hiányos adatkezeléssel vagy dokumentumpusztulással. Egyébként ilyen áthelyezések a kartonok alapján összesen öt főt érintettek.

Rokoni kapcsolatok

Ahogy Garabék apa-fia példáján láthattuk, sajnálatos módon a hadifogság a családok több tagját érinthette, jelentősen megkeserítve az itthon maradottak sorsát is. Rajtuk kívül jelen ismereteink szerint Vincze József és Sándor, valamint Németh Imre és Dávid származtak ugyanabból a családból. Ők mindkét esetben testvérek voltak, és Garabéktól eltérően a Szovjetunió különböző táboraiban dolgoztak. (Megjegyezzük, hogy Németh Dávid hazaérkezési adatai megtalálhatók az adatbázisban, ugyanakkor ilyen nevű személy a hősi emlékművön is olvasható.)

A hadifoglyok életkori jellemzői és a hadifogságok időtartama

Itt első körben a kartonnal rendelkezők között vizsgáltuk azt az életkort, amelyben a hadifogoly az elfogásakor járt. A vizsgálatban az életkorokat csak elnagyoltan, naptári évek szerint határoztuk meg. Ezek alapján a foglyok legnagyobb része (24 fő) a húsz és harminc év közötti korcsoportból került ki. Volt néhány (7 fő) harminc és negyven közötti, ketten viszont húsz év alattiak voltak. A legidősebb hadifogoly a 45 éves Garab József, a legfiatalabb a 17 éves Németh Dénes volt. Az átlagéletkor 26,2 évet mutat.

Másodszor, a hazatértek névjegyzékén rajta lévő, de kartonnal nem rendelkező öt személynél legalább a hazaérkezésükkori életkort meg tudjuk mondani: ők 20, 32, 35, 36 és 37 évesek voltak ekkor. Alább ismertetni fogjuk a fogságban eltöltött legjellemzőbb időtartamokat. Ha ezeket vesszük viszonyítási alapul, akkor biztosan állíthatjuk, hogy egyiküket még tizenéves korában fogták el, a többieknél viszont csak becsléseket tehetünk. Eszerint egy fő harmincéves kora körül, további három pedig a harmincas éveinek első felében járva eshetett fogságba.

A fogság időtartama a legtöbb tamási esetében 2-3 év között (12 fő) és 3-4 év között (10 fő) mozgott. Négy évet meghaladóan biztosan csak egyetlen, a fogságba esésekor 30 éves személy ismert. Hat főnek tartott egy évnél rövidebb ideig, háromnak 1-2 év között a fogság.

A hadifogságok időtartamának vizsgálatánál különösen arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon lehet-e bármilyen törvényszerűséget kimutatni, például befolyásolták-e életkori vagy rendfokozatbeli jellemzők a hossz meghatározását? Netán helytelen ez a megközelítés, mert mindettől és a ledolgozott időtől függetlenül egy mindenkire érvényes általános időpont jelentette a fogság végét?

Egyénenkénti összevetésben azt a választ kaptuk, hogy az életkorok szélső értékein szereplők semmi esetre sem kaptak kedvezményt: a kiskorú, 17 éves Németh Dénes közel négy évet dolgozott fogságban. Valószínűleg hosszabb idő várt volna a 18 éves Németh Pálra is, akit azonban - amint Garab Lajos bácsi visszaemlékezéséből tudjuk - legyengült fizikai állapota miatt nyolc hónap után hazaengedtek. A 45 éves Garab József honvédet két év háromra hónapra hurcolták el, ugyanakkor a 39 éves, tiszti rangban szolgáló Sárközi Antal alhadnagyot csak egy év négy hónapra. Ez a példa nemcsak az életkor, hanem a rendfokozat figyelmen kívül hagyását is előrevetíti. (Sárközi Antalra alább még visszatérünk.)

Az életkoradatok kategóriák szerinti összesítése, majd átlagolása után már inkább megfigyelhető tendencia, mégpedig, hogy hosszabb ideig a fiatalabbak, elsősorban a 25 év alattiak munkaerejét vették igénybe. Az átlagéletkor a legtöbb személyt érintő 2-3 és 3-4 éves fogság kategóriájában 25,8, illetve 22,5 évre jött ki. Legmagasabb az 1-2 év közötti kategóriában: 32,5 év. (Meg kell azonban jegyezni, hogy itt a három érintett közül csak két főből tudtunk átlagot számítani.) Az egy évet meg nem haladó fogság kategóriájában pedig 26,2 év.

A rangsort illetően leghosszabban, négy év egy hónapig a 30 éves Kapcsándi Ferenc őrmester volt hadifogságban, a legrövidebben, mindössze másfél hónapig a 37 éves Kraitl István honvéd. (A 20 éves Mészáros Károly esetében sajnos a napot, hónapot nem ismerjük, de naptári évek szerint ő is négy évet töltött el kényszermunkatáborban.)

Kíváncsiságból megvizsgáltuk, hogy mi lett a sorsuk az alábbi jellemzőkkel rendelkező személyeknek:

a) Együtt elfogottak, majd azonos táborba utaltak:

A 24 éves Baranyai Ernő két év nyolc hónapig, társa, a 27 éves Németh Imre csak egy évig volt kényszermunkán.

b) Együtt elfogottak, de különböző táborba utaltak:

A 22 éves Benke Gyula három év nyolc hónapig, társa, az ugyancsak 22 éves Vági József vele majdnem azonosan, három év hét hónapig volt fogságban.

c) Nem egy időben elfogottak, de azonos táborba utaltak:

A 21 éves Fodor Károly hét és fél hónapot, a 23 éves Németh Ferenc három év három hónapot raboskodott.

Ebbe a kategóriába tartozik még a 25 éves Akkermann Jenő, a 45 éves Garab József, a 20 éves Garab Lajos, valamint a 18 éves Németh Pál is. A már tárgyalt utóbbi személy kivételével mindannyian két év három hónapot töltöttek el a táborban.

(Az adatbázisban nem szereplő, 35 évesen a fogolytáborban elhunyt Erdélyi Sándor és a 21 éves Pusztai Rudolf szintén ugyanazon a helyen voltak, de Pusztai később került oda: csak egy héttel Erdélyi halála után esett fogságba.)

A táborból való távozás és a hazai fogadóállomásra érkezés időpontja

A tamásiak szabadulása öt egymást követő évet érintett (1944, 1945, 1946, 1947, 1948); főként nyáron és ősszel bocsátották őket el. A legtöbben (15 fő) 1947-ben érkeztek meg, de hasonlóan jelentős volt az 1948-as esztendő is (12 fő), míg 1945-ben és 1946-ban öten-öten térhettek haza. Az 1947-es kiemelkedő szám országosan is érvényes, mögötte a szakirodalom szerint a Magyar Kommunista Párt választási ígérete húzódik meg. (VARGA 2009. 174.) Az előző évi alacsonyabb szám magyarázata, hogy a hadifogoly-munkaerő felhasználása ekkor volt a legnagyobb. (VARGA 2009. 173.)

Az egyes éveket tekintve 1944-ben még csak egy, 1945-ben már négy, 1946-ban három, 1947-ben öt, 1948-ban hét hónapot érintettek a táborokból való távozások, illetve hazaérkezések. (Négy esetben az útnak indítás hónap végén történt, így a megérkezés átnyúlt a következő hónapra.) Különösen kiemelkedőek voltak a június-július és az október-november hónapok. A hazatelepítettek sorát Kraitl István nyitotta meg, aki egyedülállóan már 1944. december 18-án elhagyhatta a tábort. Ez azért érdekes, mert az első magyarokat 1945 áprilisától engedték haza (VARGA 2009. 169.), így esetében valamilyen egyedi elbírálás állhatott a háttérben. Legutoljára, 1948. december 3-án, Németh Dávid levente érkezett meg.

A honvédnél magasabb rendfokozattal rendelkezőket egy kivétellel csak az utolsó két évben, vagyis 1947-ben (5 fő), és 1948-ban (4 fő) engedték el. Emögött az áll, hogy a tisztek hazatelepítése - először századosi ranggal bezárólag - csak 1947-ben indult meg, de Rákosiék még ezt is korainak találták, és igyekeztek odahatni a visszatartásukat illetően. (VARGA 2009. 175.) Az egyetlen kivétel a tamásiak közül éppen a legmagasabb rendfokozatban szolgáló Sárközi Antal alhadnagy volt, akit már 1946-ban elengedtek, vélhetően ugyancsak egyedi elbírálás alapján.

Négy olyan nap volt, amely egyszerre két tamási számára jelentette a szabadulást és/vagy hazaérkezést. 1947. június 17-én távozhatott a táborából Molnár Lajos és Pusztai Sándor, június 23-án Garab József és Lajos, július 2-án Nyári Gyula és Vincze Sándor. Július 18-án érkezett haza Nyári Gyula és Varga Kálmán. Mint említettük, Garabék nemcsak ugyanazon napon, de ugyanabból a táborból is szabadultak, együtt is érkeztek haza. Sajnos az azonos táborból szabaduló további személyek esetében nem tudtunk összevetést készíteni a hazaút hosszáról.

Láthatjuk, Nyári Gyulát egy napon bocsátották el Vincze Sándorral, de mégsem együtt érkeztek haza. Gondolhatnánk, azért volt ez, mert különböző helyekről utaztak. A gondolat elméletben nem támadható, e példánál különösen nem, de a gyakorlat mégsem mindig ezt támasztja alá. Nyári és Vági József táborai például közel azonos távolságban voltak Magyarországtól, mégis utóbbi mindössze három, Nyári Gyula pedig csak 16 nap alatt érkezett meg! A különbségek okát valószínűleg a hazatelepítés rendjében kell keresni. Az elbocsátott hadifoglyok először két romániai gyűjtő-elosztótábor (Foksány, később kizárólag Máramarossziget [VARGA 2009. 174.]) magyar kirendeltségére kerültek, ahol várakoztatták őket addig, amíg össze nem gyűlt egy szerelvényre való ember. Ekkor útnak indították őket a debreceni átvevőállomásra. (Itt készült róluk az a névjegyzék, ami az egyik részadatbázisunk forrását adja.) Így a szerencsésebbek kis túlzással azonnali átszállással, mások több napot várakozva folytathatták csak útjukat Romániából Magyarország felé.

Hazaút időtartama alatt a hadifogoly nyilvántartó kartonján szereplő távozási idő és a hazatértek névjegyzékén szereplő dátum különbségét értjük. Ez a fent említettek mellett még további tizenegy személy esetében vethető össze. Ők eszerint 4-9 nap alatt érkeztek meg Debrecenbe, csak Rudolf Imrének tartott tovább, 13 napig a megérkezés. A szovjet forradalmi naptár ekkor már nem volt érvényben, így ilyen jellegű "időeltolódás" elvileg nem torzítja az eredményeket, mégis az ezer-háromezer kilométeres távolsághoz képest - figyelembe véve a közlekedés korabeli színvonalát is - gyanúsan rövidnek találjuk ezeket az időtartamokat. Annál is inkább, mert egyes információk szerint az út csak Foksányból 6 napig, de Máramarosszigetről is több napig tartott Debrecenbe. (KL 1947. június 3.) (Garab Lajos bácsiék hazautazási idejét sajnos nem ismerjük, de elmondása szerint ők annak idején egy hónapot vonatoztak, mire kiértek Szibériába.) Óvatosságra, a feltüntetett időpontok kritikával kezelésére int az is, hogy két személy (Akkermann Jenő, Mészáros Pál) esetében a megérkezés dátuma megelőzi a táborból távozásét! Legvégül pedig kérdés az, hogy ténylegesen, vagyis a faluba mikor érkeztek meg a hadifoglyok? Hiszen be kell kalkulálni az átvevőállomáson vizsgálatokkal, okmánykiállítással eltöltött időt, és az onnani hazautat is. Meglátásunk az, hogy a fenti adatok között több pontatlanság lehet, így a hosszabb hazaérkezési időtartamokat kell inkább reálisnak tekinteni.

A hadifoglyok egykori rendfokozatai

Mint a fentiekben már több utalás történt rá, a két részadatbázisból - elenyésző kivétellel - megtudható a tamási hadifoglyok honvédségen belüli egykori rendfokozata. A bejegyzések szerint tisztek, altisztek és tisztesek egyaránt előfordultak közöttük, a legtöbben azonban egyszerű honvédek voltak.

A hadifogoly nyilvántartó kartonokon a következő rendfokozatokkal találkoztunk, a ranglétrán lefelé haladva: egy alhadnagy, egy főtörzsőrmester, hat őrmester, két szakaszvezető, huszonöt honvéd.

A hazatértek tizenkilenc fős névjegyzékén a fentiekhez képest új "rendfokozat"-ok is megjelennek: egy munkaszolgálatos, egy levente és egy civil. Rajtuk kívül szerepel még két őrmester, négy szakaszvezető és nyolc honvéd.

Azon személyek esetében (8 fő), akikről két kartont nyitottak, döntően megegyeznek a rendfokozatok. Eltérés mindössze két esetben van: Akkermann Jenő az egyik kartonon főtörzsőrmesterként, a másikon őrmesterként szerepel, Németh Pált pedig az egyiken honvédként regisztrálták, a másikon viszont nincs feltüntetve a rendfokozata.

Ezen eltérések arra ösztönöznek, hogy itt is szót ejtsünk a regisztrálás pontosságáról. Egyrészt azért, mert Németh Pálnál maradva, ismertünk olyan, vele egyidős, fogságot elkerült személyt, aki 1945-ben még csak levente volt. De talán még szemléletesebb a példa Németh Dénes és Németh Dávid esetében, akik egy évvel fiatalabbak voltak, és előbbit ugyancsak honvédként tartottak nyilván, míg utóbbi szintén levente volt.

Másrészt erre késztet a két részadatbázisban átfedésben szereplő tizennégy hadifogoly rendfokozatainak összevetése is. Itt a következő megállapítás tehető. Amennyiben egy adott személy a kartonon honvédként van feltüntetve, úgy a névjegyzéken is honvéd. (Egyetlen esetben lett csak a honvédből "civil".) Amennyiben azonban magasabb rendfokozatúként, egy kivételtől eltekintve mint "lefokozott" érkezik haza. Ez konkrétan azt jelenti, hogy őrmester helyett valami okból kifolyólag a névjegyzéken rendre szakaszvezető áll a név mellett. (Van még egy, a kartonon szakaszvezetőként szereplő személy, akinél a névjegyzék semmilyen rendfokozatot nem tüntet fel.)

A nem tamási illetőségű hadifoglyok

Cikkünk elején már említettük, hogy a "Szovjet táborok magyar foglyai" részadatbázisból a 'Bakonytamási' keresőkérdésre több ismeretlen személy adatlapja is felbukkant, s ennek hátterében az adatbázis készítőinek a fogolytábori adatfelvétel hiányosságait, valamint a mostani átírás és fordítás nehézségeit áthidaló válasza áll. Ezeken az adatlapokon községünk neve döntően a "születési hely" kérdőpontnál jelenik meg lehetőségként, több egyéb helységnév között felsorolva. Ám van néhány olyan adatlap is, amelyen az adatbázis fordítóprogramja egyenesen első helyre sorolja, azaz a legvalószínűbbnek tekinti. Az állítás helyességének eldöntéséhez szerencsére a kutató számára akad egy támpont: a településnév mellett feltüntetett megyenév. Mivel az érintett adatlapokon ez minden esetben eltér Veszprémtől (Gömör, illetve Bihar), így teljességgel kizárható, hogy ezek az ismeretlen nevű személyek községünkben születtek volna. Néha a megyenév mellett még országrész (Erdély) vagy környező nagyobb város, járásszékhely (Rimaszombat) feltüntetése is segíti a teljes megbizonyosodást. A megyenév mindössze egyetlen esetben, egy Szarka István nevű letartóztatott személy adatlapján hiányzik csak. Születési évében (1885) a községünk népmozgalmát nyilvántartó anyakönyvekben (helybeli evangélikus, pápateszéri katolikus) viszont nincs ilyen nevű újszülött. Olyan esetleg előfordulhat, hogy ehhez a ponthoz Szarka Istvánnak nem a születési, hanem a lakóhelyét írták a fogolytáborban.

A "fogságba esés helye" kérdőpontnál községünk három hadifogoly kartonján került feltüntetésre, és egyiken a fordítóprogram a legvalószínűbbnek tartja. Ez az adatlap a Somogy megyei, marcali születésű Baksai József kitelepített személyé. Nevére rákeresve kiderült, hogy róla is két adatlapot vettek fel: az egyiken 1945. március 25., a másikon március 27. szerepel a fogságba esés időpontjaként, azaz mindkettő megfelel a szovjet csapatok községünkben tartózkodása időszakának. A másik személy a március 28-án fogságba esett, és szintén (minimum) két adatlappal rendelkező, Csongrád megyei Mindszentről származó Antal Sándor szakaszvezető. Azonban egyik lapján Zala megye szerepel, és a településnevet silabizálva valóban inkább egy - akkor még oda tartozó - Badacsony vagy Balaton előtagú településen eshetett fogságba. A harmadik személynél a dátum kizárja a tamási fogságba esést, az ugyanis három héttel korábbi a szovjetek községünkbe való bevonulásánál.

További egy személy adatlapján - igaz, nem a legvalószínűbb pozícióban, de - a születési és fogságba esési helynél egyaránt fel van tüntetve községünk. A feltételezés ezúttal sem helytálló, mert a megyenév ismételten eltér: Veszprém helyett Gömör.

Ezen, számunkra ismeretlen személyek döntő többségének valószínűsíthető születési, illetve fogságba esési helyét - sokszor figyelmen kívül hagyva a lehetőségként felkínált településnevek sorát - a korábban már említett módszerrel, vagyis az adatlapjaikon közölt cirill betűs helységnév internetes fordítóprogramba másolásával egészen jól ki lehet következtetni. Ez alapján Bakonytamási helyett a következő települések tűnnek hitelesnek, a teljesség igénye nélkül: Badacsonytomaj, Bakonynána, Bakonyszentlászló, Balatonalmádi, Balogtamási, Paptamási, Rábatamási stb.

Irodalom

M2VL = SIPOS Péter (főszerk.): Magyarország a második világháborúban - Lexikon A-ZS. Petit Real Könyvkiadó, Budapest, 1997. (elérése: https://www.arcanum.com)

RAVASZ István: Magyarország és a Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban 1914-1945. Puedlo Kiadó, Nagykovácsi, 2003. (elérése: https://www.arcanum.com)

VARGA Éva Mária: Magyarok szovjet hadifogságban (1941-1956) az oroszországi levéltári források tükrében. Russica Pannonica, Budapest, 2009.

Források

Garab Lajos (1925-2011) visszaemlékezése hadifogságára. Bakonytamási, 2011. augusztus 9. (A hangfelvételt Németh Tibor készítette)

KL = Kecskeméti Lapok (elérése: https://adt.arcanum.com)

Sírjaik hol domborulnak? Ismeretterjesztő műsor. Duna TV, 2014. november 29. (elérése: https://nava.hu/id/2030860)

Adatbázisok

https://adatbazisokonline.hu/gyujtemeny/szovjetunioba-elhurcoltak

https://hadisir.hu/szovjet-hadifogolytaborok

https://katonakagulagon.hu

Bakonytamási hadifoglyok a Szovjetunió területén (1943-1948)

(A térkép a Google My Maps szolgáltatásával készült)  

ADATTÁR

Kivonat a "Szovjet táborok magyar foglyai" részadatbázis egyértelműen bakonytamási vonatkozású adatlapjairól

AKKERMANN JENŐ (1920-1961?)
névváltozat: Akermann János
rendfokozat: főtörzsőrmester
fogságba esés helye: Zaloliva [Zalalövő?]
fogságba esés ideje: 1945. 04. 02.
1. fogolytábor: 84. Oroszország, Szverdlovszki régió, Aszbeszt, 3865 km-re Bakonytamásitól
távozás ideje: 1947. 07. 08.
2. fogolytábor: 318. Oroszország, Szverdlovszki régió,Ljalinszkiji járás, Novaja Ljalja, 3783 km
névváltozat: Akkerman János
rendfokozat: őrmester
fogságba esés helye: Zalaegerszeg
távozás ideje: nincs

BARANYAI ERNŐ (1920-?)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Kecskemét
fogságba esés ideje: 1944. 10. 31.
fogolytábor: 108. Oroszország, Sztálingrádi (Volgográdi) régió, Beketovo, 2549 km
távozás ideje: 1947. 06. 16.

BARTH [BORS?] GYULA (1915?-?)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Roskány [Rajka?], Moson megye
fogságba esés ideje: 1945. 04. 01.
fogolytábor: 254/6. Oroszország, Leningrádi (Szentpétervári) régió, 1946 km
távozás ideje: 1946. 09. 16.

BENKE GYULA (1923-2005)
névváltozat: Bense Gyula
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Mergeska [?]
fogságba esés ideje: 1945. 03. 31.
1. fogolytábor: 181/5. Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság, Rusztavi, 3096 km
távozás ideje: nincs
2. fogolytábor: 181. Grúz SZSZK, Rusztavi, 3096 km
fogságba esés helye: Szentgotthárd
távozás ideje: 1948. 11. 20.

BORS GYULA (1905-?)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Rona [?]
fogságba esés ideje: nincs
1. fogolytábor: 213. Oroszország, Leningrádi (Szentpétervári) régió, Szjasztroj, 2067 km
2. fogolytábor: 339. Oroszország, Leningrádi (Szentpétervári) régió, Leningrádszkiji járás, Aeroport, 1933 km
távozás ideje: 1947. 06. 26.

ERDÉLYI LAJOS (1905-1945)
névváltozat: Erdei László
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Yuzha [Havasköz], Nagybereznai járás, Szlovákia [ekkor: Magyarország]
fogságba esés ideje: 1944. 10. 18.
fogolytábor: 110. Ukrán SZSZK, Podolszki (Hmelnyickiji) terület, Polonnoje, 1015 km, vagy: 110. Ukrán SZSZK, Zsitomiri terület, Korosztyeny, 1123 km [valószínűbb]
távozás ideje: nincs [elhunyt a fogolytáborban]

FODOR FERENC (1919-1985)
rendfokozat: őrmester
fogságba esés helye: Groß Sankt Florian, Ausztria
fogságba esés ideje: 1945. 06. 12.
fogolytábor: 148/19. Oroszország, Krasznodar vidéke, Lazarevszkiji járás, Golovinka, 2382 km
távozás ideje: 1948. 10. 29.

FODOR KÁROLY (1924-?)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Szombathely
fogságba esés ideje: 1945. 03. 29.
1. fogolytábor: 270. Oroszország, Novgorodi régió, Borovicsi, 2045 km
távozás ideje: nincs
2. fogolytábor: 270. Oroszország, Novgorodi régió, Borovicsi, 2045 km
távozás ideje: 1945. 11. 13.

GABNAI LAJOS (1923-1983)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Pankasz
fogságba esés ideje: 1945. 04. 01.
fogolytábor: 177. Ukrán SZSZK, Csernyigovi terület, Csernyigov/Mena, 1385/1452 km
távozás ideje: 1947. 08. 05.

GARAB JÓZSEF (1900-1980)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Salomvár
fogságba esés ideje: 1945. 03. 29.
fogolytábor: 318/4. Oroszország, Szverdlovszki régió, Ljalinszkiji járás, Novaja Ljalja, 3783 km
távozás ideje: 1947. 06. 23.

GARAB LAJOS (1925-2011)
rendfokozat: nincs
fogságba esés helye: Bakonytamási [Vág folyó mentén]
fogságba esés ideje: 1945. 03. 15. [helytelen adat]
fogolytábor: 318/3. Oroszország, Szverdlovszki régió, Ljalinszkiji járás, Szavinovo, 3779 km
távozás ideje: 1947. 06. 23.

KALMÁR JÓZSEF (1922-1996)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Otynia kerület, Ukrajna
fogságba esés ideje: 1944. 07. 23.
fogolytábor: 158. Oroszország, Vologdai régió, Cserepovec, 2345 km
távozás ideje: 1945. 01. 08.

KAPCSÁNDI FERENC (1914-?)
rendfokozat: őrmester
születési hely, idő: Gic-Hathalom [Hathalom], 1914
fogságba esés helye: Ostricin [?], Lengyelország
fogságba esés ideje: 1944. 09. 28.
fogolytábor: 190. Oroszország, Vlagyimiri régió, Vlagyimir, 2181 km
távozás ideje: 1948. 10. 25.

KRAITL ISTVÁN (1907-?)
névváltozat: Krajcsi István
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Apostag
fogságba esés ideje: 1944. 11. 03.
fogolytábor 163. Oroszország, Sztálingrádi (Volgográdi) régió, Sztálingrád, Traktorszkiji kerület, 2535 km
távozás ideje: 1944. 12. 18.

MÉSZÁROS GÉZA (1925-1999)
rendfokozat: nincs
születési hely, idő: Sikátor, 1926 [1925]
fogságba esés helye: Bakonytamási [Vág folyó mentén]
fogságba esés ideje: 1945. 04. 27. [helytelen adat]
fogolytábor: 62/6. Ukrán SZSZK, Kijev, 1242 km
távozás ideje: 1947. 09. 19.

MÉSZÁROS KÁROLY (1924-?)
rendfokozat: honvéd
születési hely, idő: Bakonybánk, 1924
fogságba esés helye: Kiskonda [Kiskun...?]
fogságba esés ideje: 1944. ??. ??.
fogolytábor: 453. Oroszország, Moszkvai régió, Moszkva, 1995 km
távozás ideje: 1948. 09. 22.

MÉSZÁROS PÁL (1919-1965)
rendfokozat: honvéd
születési hely, idő: Tápszentmiklós, 1919
fogságba esés helye: Bakonytamási
fogságba esés ideje: 1945. 03. 25.
fogolytábor: 185. Oroszország, Ivanovói régió, Jurjeveckiji járás, Mihajlovo, 2421 km
távozás ideje: 1946. 09. 01.

MOLNÁR LAJOS (1912-?)
névváltozat: Molnár Vitályos
rendfokozat: szakaszvezető
fogságba esés helye: Vona [Bécs]
fogságba esés ideje: 1945. 05. 14.
1. fogolytábor: 2851. különleges kórház, Oroszország, Gorkiji (Nyizsegorodszki) régió, Uszta, 2591 km
távozás ideje: 1947. 06. 17.
2. fogolytábor: 338. Oroszország, Szaratovi régió, Atamanovka, 2473 km, vagy:
338. Oroszország, Szaratovi régió, Rtyiscsevo, 2373 km (VARGA 2009. 330.)
fogságba esés helye: Bludesch [Bécs]
fogságba esés ideje: 1945. 05. 06.
távozás ideje: 1945. 07. 07.

NAGY MIKLÓS (1921-?)
rendfokozat: szakaszvezető
fogságba esés helye: Unterhaid, Ausztria
fogságba esés ideje: 1945. 05. 09.
fogolytábor: 146. Grúz SZSZK, Szuhumi, 2573 km
távozás ideje: 1948. 10. 26.

NÉMETH DÉNES (1928-2016)
névváltozat: Németh Gyenes
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Banostor [Balatonfüred]
fogságba esés ideje: 1945. 03. 20.
1. fogolytábor: 62/24. Ukrán SZSZK, Kijevi terület, Talnoje, 1275 km
távozás ideje: nincs
2. fogolytábor: 414. Ukrán SZSZK, Kijevi terület, 1242 km
fogságba esés helye: Balatonfüred
fogságba esés ideje: 1945. 03. 23.
távozás ideje: 1948. 11. 28.

NÉMETH FERENC (1922-1994)
névváltozat: Nemet Ferenc
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Rábakovácsi
fogságba esés ideje: 1945. 04. 01.
fogolytábor: 270. Oroszország, Novgorodi régió, Borovicsi, 2045 km
távozás ideje: 1948. 07. 12.

NÉMETH GYULA (1912-1951)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Dunavecse
fogságba esés ideje: 1944. 11. 03.
fogolytábor: 58. Mordvin ASZSZK, Tyemnyikov, 2434 km
távozás ideje: 1945. 08. 08.

NÉMETH IMRE (1917-?)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Keskend [Kecskemét]
fogságba esés ideje: 1944. 10. 31.
fogolytábor: 108. Oroszország, Sztálingrádi (Volgográdi) régió, Beketovo, 2549 km
távozás ideje: 1945. 10. 05.

NÉMETH JÁNOS (1907-?)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Béla, Szlovákia [ekkor: Magyarország]
fogságba esés ideje: 1945. 04. 12.
fogolytábor: 232/1. Ukrán SZSZK, Drogobicsi (Lvivi) terület, Sztrij, 674 km
távozás ideje: nincs

NÉMETH PÁL (1927-2017)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Pápa
fogságba esés ideje: 1945. 03. 26.
1. fogolytábor: 318. Oroszország, Szverdlovszki régió, Ljalinszkiji járás, Novaja Ljalja, 3783 km
távozás ideje: nincs
2. fogolytábor: 318. Oroszország, Szverdlovszki régió,Ljalinszkiji járás, Novaja Ljalja, 3783 km
rendfokozat: nincs
fogságba esés ideje: 1945. 03. 27.
távozás ideje: 1945. 11. 17.

NYÁRI GYULA (1922-?)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Alsólendva
fogságba esés ideje: 1945. 04. 01.
fogolytábor: 238. Oroszország, Szaratovi régió, Szaratov, 2464 km
távozás ideje: 1947. 07. 02.

PÁMER SÁNDOR (1916-1943)
névváltozat: Pammer Sándor
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: nincs
fogságba esés ideje: 1943. 01. 12.
1. fogolytábor: 64. Oroszország, Tambovi régió, Morsanszk, 2235 km
távozás ideje: nincs
2. fogolytábor: 64. Oroszország, Tambovi régió, Morsanszk, 2235 km
távozás ideje: nincs
elhalálozás ideje: 1943
temetkezés helye: lista 8.

PUSZTAI RUDOLF (1924-?)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Cselnik/Zeldvinik/Tseldovik [Celldömölk?]
fogságba esés ideje: 1945. 03. 27.
1. fogolytábor: 159/10. Ukrán SZSZK, Odessza, 1497 km
távozás ideje: 1946. 02. 01.
2. fogolytábor: 62/5. Ukrán SZSZK, Kijev, 1242 km
távozás ideje: 1948. 09. 13.

PUSZTAI SÁNDOR (1920-?)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Csehi Rozsos [?] [Rozsiscse? (Volhínia), Lengyelország, ma: Ukrajna]
fogságba esés ideje: 1945. 01. 17.
fogolytábor: 148/20. Oroszország, Krasznodar vidéke, 2230 km
távozás ideje: 1947. 06. 17.

RUDOLF IMRE (1921-1992)
rendfokozat: őrmester
születési hely, idő: Bakonyszombathely, 1921
fogságba esés helye: Strakonice, Csehország [Cseh-Morva Protektorátus]
fogságba esés ideje: 1945. 05. 08.
fogolytábor: 280/9. Ukrán SZSZK, Sztálini (Donyecki) terület, Novije Tyerni-Mariupol, 1954 km
távozás ideje: 1947. 07. 11.

SÁRKÖZI ANTAL (1906-?)
névváltozat: Sárközi Anton
rendfokozat: alhadnagy
fogságba esés helye: Glog [Grác], Ausztria
fogságba esés ideje: 1945. 05. 09.
fogolytábor: 251/I. Oroszország, Rosztovi régió, 2131 km
távozás ideje: 1946. 09. 12.

SCHEKK FERENC (1921-2005)
névváltozat: Schek Ferenc
rendfokozat: őrmester
fogságba esés helye: Matiszova [Bratislava/Pozsony], Szlovákia
fogságba esés ideje: 1945. 05. 16.
fogolytábor: 62/21. Ukrán SZSZK, Kijev, 1242 km
távozás ideje: 1947. 11. 01.

VÁGI FERENC (1922-?)
rendfokozat: honvéd
fogságba esés helye: Grác, Ausztria
fogságba esés ideje: 1945. 05. 10.
fogolytábor: 148/25. Oroszország, Krasznodar vidéke, Hadizsenszk, 2343 km
távozás ideje: 1948. 06. 28.

VÁGI JÓZSEF (1923-?)
rendfokozat: honvéd
születési hely, idő: Bakonyszentlászló, 1923
fogságba esés helye: Szentgotthárd
fogságba esés ideje: 1945. 03. 31.
fogolytábor: 362. Oroszország, Sztálingrádi (Volgográdi) régió, Kamisin, 2540 km
távozás ideje: 1948. 10. 18.

VINCZE JÓZSEF (1918-?)
rendfokozat: honvéd
születési hely, idő: Lázi, 1918
fogságba esés helye: Polička [Cseh-Morva Protektorátus]
fogságba esés ideje: 1945. 05. 09.
fogolytábor: 328. Azerbajdzsáni SZSZK, Sumqayit, 3451 km
távozás ideje: 1948. 06. 22.

VINCZE SÁNDOR (1920-?)
rendfokozat: őrmester
születési hely, idő: Veszprémvarsány, 1920
fogságba esés helye: Szerovic [?], Csehszlovákia [Cseh-Morva Protektorátus vagy Szlovák Köztársaság]
fogságba esés ideje: 1945. 05. 15.
fogolytábor: 62/21. Ukrán SZSZK, Kijev, 1242 km távozás ideje: 1947. 07. 02.

"A Szovjetunióból hazatért hadifoglyok névjegyzéke (1946-1949)" részadatbázis bakonytamási lakóhellyel rendelkező egykori hadifoglyainak adatai

1946-ban hazatértek:

LANG SÁNDOR (1910-?)
névváltozat: Láng Sándor
rendfokozat: munkaszolgálatos
anyja neve: Zinger Kati [helyesen: Singer Katalin]
hazaérkezés dátuma: 1946. 08. 28.

MÉSZÁROS PÁL (1919-1965)
rendfokozat: civil
anyja neve: Tóth Mária
hazaérkezés dátuma: 1946. 08. 31.

1947-ben hazatértek:

NÉMETH KÁROLY (1912-1988)
rendfokozat: honvéd
anyja neve: Bari Irén [helyesen: Bors Irén]
hazaérkezés dátuma: 1947. 06. 27.

AKKERMANN JENŐ (1920-1961?)
névváltozat: Achermann Jenő
rendfokozat: szakaszvezető
anyja neve: Gyüling Etel
hazaérkezés dátuma: 1947. 07. 05.

VINCZE SÁNDOR (1920-?)
rendfokozat: szakaszvezető
anyja neve: Takács Erzsébet
hazaérkezés dátuma: 1947. 07. 10.

NYÁRI GYULA (1922-?)
rendfokozat: honvéd
anyja neve: Nyári Lídia
hazaérkezés dátuma: 1947. 07. 18.

VARGA KÁLMÁN (1910-?)
rendfokozat: nincs
anyja neve: Bartha Teréz
hazaérkezés dátuma: 1947. 07. 18.

RUDOLF IMRE (1921-1992)
rendfokozat: szakaszvezető
anyja neve: Kovács Róza
hazaérkezés dátuma: 1947. 07. 24.

1948-ban hazatértek:

HORVÁTH ISTVÁN (1916-?)
rendfokozat: őrmester
anyja neve: Bolla Gizella
hazaérkezés dátuma: 1948. 05. 08.

VINCZE JÓZSEF (1918-?)
rendfokozat: honvéd
anyja neve: Takács Erzsébet
hazaérkezés dátuma: 1948. 06. 26.

VÁGI FERENC (1922-?)
rendfokozat: honvéd
anyja neve: Takács Eszter
hazaérkezés dátuma: 1948. 07. 04.

NÉMETH FERENC (1922-1994)
névváltozat: Német Ferenc
rendfokozat: honvéd
anyja neve: Német Mária
hazaérkezés dátuma: 1948. 07. 16.

MÉSZÁROS KÁROLY (1924-?)
rendfokozat: honvéd
anyja neve: Gregor Rozália
hazaérkezés dátuma: 1948. 09. 26.

VÁGI JÓZSEF (1923-?)
rendfokozat: honvéd
anyja neve: Szabó Róza
hazaérkezés dátuma: 1948. 10. 21.

KAPCSÁNDI FERENC (1914-?)
névváltozat: Kapcsondi Ferenc
rendfokozat: őrmester
anyja neve: Soós Anna
hazaérkezés dátuma: 1948. 10. 31.

NAGY MIKLÓS (1921-?)
rendfokozat: nincs
anyja neve: Gabnai Eszter
hazaérkezés dátuma: 1948. 11. 04.

FODOR FERENC (1919-1985)
rendfokozat: szakaszvezető
anyja neve: Fodor Lídia
hazaérkezés dátuma: 1948. 11. 05.

BENKE GYULA (1923-2005)
rendfokozat: honvéd
anyja neve: Németh Ágnes
hazaérkezés dátuma: 1948. 11. 25.

NÉMETH DÁVID (1928-?)
névváltozat: Német Dávid
rendfokozat: levente
anyja neve: Cseszregi Róza
hazaérkezés dátuma: 1948. 12. 03.