Cikkek

Falulapunkba, a Bakonytamási Hírnökbe általában valamilyen évforduló esetén szoktam megjelentetni a lap terjedelméhez mérten rövid, csak a lényegre szorítkozó ismeretterjesztő írásokat. Alább olvashatók közülük a tamási vonatkozásúak. (A gerencséri és hathalmi érdekeltségűek a társhonlapokon érhetők el.)

"Testetek bár idegen földben pihen..."

Községünk áldozatairól, az I. világháború kitörésének centenáriumán

Bakonytamási Hírnök, XI. évf. I. szám, 2014. 18-20. p.

"El kell menni katonának el / a babámat nem vihetem el / nem zsebkendő, hogy a zsebembe tegyem / a kaszárnyába magammal vigyem" - ez a nóta 1914-től egyre sűrűbben hangozhatott fel a tamási reguták ajkáról, hiszen Ferenc Ferdinánd június 28-i szarajevói meggyilkolására válaszul az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. Az eset valójában csak ürügy volt; megfelelő alkalom az óriási gazdasági fejlődésbe lendült nagyhatalmak körében egy idő óta elkerülhetetlennek tartott háborús konfliktus kirobbantására. A szemben álló felek egyöntetűen gondolkodtak annak lefolyásáról is, melyet legszemléletesebben II. Vilmos német császár mondása fejezett ki: "Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek!" Végül mindenki tévedett: az öldöklés négy évig tartott, és több mint tizenötmillió áldozatot követelt.

A nagyhatalmak döntésének súlya tehát - mint a világtörténelemben annyiszor - most is egyéni sorsokra vetült, hétköznapi családok "vállait nyomta". Országunk a Monarchiába betagozódva volt kénytelen viselni a háborús terheket, amiből az itthon maradottaknak a legfájdalmasabb a szeretteik: fiak, apák, testvérek, férjek, vőlegények, kedvesek elbúcsúztatása, és az életükért való állandó aggódás volt. A történelmi Magyarország területéről több mint három és félmillió katonát mozgósítottak. A hadi helyzet az országban valamilyen formában minden családot érintett, és így volt ez községünkben is. A háború elhúzódásával az említett lelki megpróbáltatásokra rárakódtak a gazdasági nehézségek, mindenekelőtt az élelmiszer- és tüzelőanyag-hiány. De leginkább és legtöbbet mégis katonáink szenvedtek, akik sok esetben hiányos kiképzéssel és felszereléssel, ismeretlen vidéken, embert próbáló időjárási viszonyok között tanúsítottak hősies magatartást, és állták meg a helyüket kiválóan. Az egykor a Széchenyi utca 14. szám alatt élő Németh Márton bácsi (1899-1995) élménydús visszaemlékezéseiből - tehát egészen közeli, hiteles forrásból - van fogalmunk a frontszolgálat mindennapjait illetően. Márton bácsi lelkesen beszélte el, hogy az olasz fronton, a hegyes-sziklás Piave-térségben szakasza miként választott lőállást az ő leleményének köszönhetően, milyen fizikai leterheltséget jelentett naphosszat géppuskázni, de azt is, hogy békésebb napokon alkalma adódott megtáncoltatni a tiroli menyecskéket. Ezek voltak egy tragikus időszak apró örömei... Ő épségben hazatérhetett, közel kétmillió bajtársa viszont további testi-lelki traumákat (sebesülés, hadifogság), szenvedett el, több mint félmilliónak teste pedig máig idegen földben pihen. Községünk 46 személlyel gyarapította ezt a szomorú lajstromot. Emlékükre álljon most itt a hősi emlékművünkön szereplő szöveg és elesett katonáink névsora:

Hősi halottaink! Testetek bár idegen földben pihen, de hősi lelketek él közöttünk, örökké az új nemzedékekben

Bors Kálmán, Bors Márton, Deli Sándor, Erdélyi József, Esztergályos Lajos, Farkas István, Fekete Gyula, Fodor Gábor, Fodor György, Fodor Lajos, Fodor Sándor, Gombás Lajos, Gottlieb Dénes, Havas Sándor, Horváth Ádám, Horváth István, Horváth Sándor, Ihász Imre, Krausz Ernő, Krausz Sándor, Krausz Vilmos, Kun Dániel, Gabnai Lajos, Kurucz György, László Ádám, Maucha Imre, Nardai Gyula, Németh Ferenc, Németh Gábor, Németh Károly, Németh Lajos, Németh Mihály, Nyári Gyula, Nyári Lajos, Nyári Sámuel, Nyári Sándor, Schwarc Lőrinc, Szántó István, Szántó József, Tóth Antal, Tóth Pál, Vági József, Vági Pál, Vági Sándor, Weisz Pál, Somogyi Géza

1914-1918

A "Nagy Háború" befejezése után tizenkét évvel érett meg a helyzet arra, hogy községünk a lakosság közadakozásából felállítsa a ma is látható emlékművet a falu központjában. Avatására 1930. július 6-án került sor. A pápai sajtó két lap tudósítójával is képviseltette magát az eseményen. A Pápai Hírlap ezt írta július 12-i számában:

"A bakonytamási hősök emléke.

Folyó hó 6-án szép ünnepség keretében leplezte le Bakonytamási község a világháborúban elesett hőseinek emlékére állított hősi emlékművet, melyen 46 hősi halott nevét örökítették meg az utókor számára.

Az ünnepély délelőtt fél 10 órakor istentisztelettel kezdődött a róm. kath. és ev. temp-lomokban. A nagy közönség összegyülekezése és a leventék, tűzoltók s különböző egyesüle-tek felvonulása után 11 órakor megkezdődött a polgári ünnepség a község főterén álló szo-bornál. A Himnusz eléneklése után, mivel gr. Jankovich Bésán Endre orsz.-gyülési képviselő akadályoztatása miatt nem jelenhetett meg, a megnyitó beszédet felkérésre dr. Mohácsy Lajos marcalgergelyi ev. lelkész tartotta. A gondolatokban gazdag ünnepi beszédet dr. Jókay-Ihász Miklós orsz. képviselő mondotta; szavai közben a hallgatóság szemében többször felcsillantak a hazafias fájdalom gyémántjai: a könnyek. A szobrot Novák Béla r. kath., Tatay Lajos ev. és Wieder Salamon izr. lelkész áldották meg bensőséges szavakkal. Beszélt még Vizer Béla, a Falu Országos Szövetség titkára. Szavaltak: Hámory Imre helyi hadiárva, székesfővárosi tanító és Fadgyas Béla jogszigorló. A szüneteket kitöltő hazafias énekeket Buzás Imre ev. kántortanító vezetésével a helybeli énekkar adta elő.

Majd a szoborra az alábbiak helyeztek koszorút: A honvédelmi miniszter megbizottja, Imrikovics Sándor alezredes, Győr; a Vitézi Szék és a 4. honvéd gyalogezred képviselője Vitéz Loós Lajos százados, Veszprém; 2. h. huszárezred I. osztály képviselője Gerhard Béla főhadnagy, Pápa; Veszprém vármegye képviselője dr. Horváth Lajos alispán; Pápa város képviselője Wolmuth Lajos járási tüzrendészeti felügyelő; róm. kath. egyház képviselője Döbröntey Lajos kántortanító; ev. ifjúsági egyesület; ev. nőegyesület; leventeegyesület; tüzoltóegyesület; Bakonytamási község; gróf Jankovich-Bésán Endre; dr. Jókay-Ihász Miklós országgyűlési képviselő; Bakonytamási Hangya Szövetkezet és sokan mások.

A szobrot a község nevében Németh Pál községi biró vette át. A Szózat eléneklése után a leventék és tüzoltók szobor előtti diszelvonulásával az ünnepség véget ért.

Az ünnepélyen a következő előkelőségek voltak jelen: Hunkár Béla Veszprém megye ny. főispánja, Horváth Lajos Veszprém vm. alispánja, Sándor József ny. ezredes, Imrikovics Lajos a honvédelmi miniszter s a győri Szent László 4. honv. gyalogezred képviselője, Vitéz Loós Lajos százados a Vitézi Szék s 2. v. dandár képviselője, Gerhard Béla főhadnagy a 2. honvéd huszárezred 1. osztálya nevében, Hunkár Antal nagybirtokos, Szabadhegyi Elemér nagybirtokos, dr. Buda István tb. főszolgabíró, Gubicza Ferenc orsz.-gyül. képviselő, Karl József nagybérlő, dr. Vadász Géza körorvos, Csányi Lajos ny. ig.-tanító, Fedora Sándor igazgató, Wolmuth Lajos járási tüzrendészeti felügyelő, Blau Henrik polg. isk. igazgató, Máté Antal körjegyző, Hajdú Sándor mérnök, 1928. évi céllövő bajnok, Nikodem Mihály megyebizottsági tag, Ledó Pál megyebizottsági tag stb.

Az ünnepélyt 40 terítékes bankett követte Bozzay Lajos vendéglőjében, hol dr. Horváth Lajos a kormányzóra, dr. Jókay-Ihász Miklós a nemzeti hadseregre s a felekezeti megértésen alapuló nagy magyar egységre, dr. Mohácsy Lajos dr. Horváth Lajos alispánra, Gubicza Ferenc képviselő Fadgyas Gyula jegyzőre s a községi képviselőtestületre, Fadgyas Gyula jegyző a vendégekre mondott pohárköszöntőt.

Az emlékszobrot Vass Viktor szobrász-művész tervezete szerint Krausz A. fia pápai cég készítette közmegelégedésre.

A rendezés munkáját a község elöljárósága Fadgyas Gyula jegyző s Németh Pál biró vezetésével végezte."

A Pápa és Vidéke egy nappal később, 1930. július 13-án megjelent számban valamivel szűkszavúbb tudósítást adott:

"A bakonytamási hősök emléke. Fényes ünnepség keretében leplezte le Bakonytamási község e hó 6-án a világháborúban elesett hőseinek emlékére állított hősi emlékművet, melyen 46 hősi halott neve öröklődik az utókor számára. Az ünnepély délelőtt fél 10 órakor isten-tiszteletekkel kezdődőtt. Utána a lakosság és a vendégek gyülekeztek, s a leventék, tűzoltók és különböző egyesületek felvonulása után 11 órakor megkezdődött a polgári ünnepség a község főterén álló szobornál. A Himnusz eléneklése után a megnyitó beszédet dr. Mohácsy Lajos tartotta. Ünnepi beszédet dr. Jókai-Ihász Miklós mondott, s beszéde közben a hallgatóság szemében többször felcsillant a könny. A szobrot Novák Béla a róm. kat., Tatay Lajos az evang. és Vieder Salamon az izr. egyház nevében áldották meg. Beszélt még Vizer Béla, a Faluszövetség titkára. Szavaltak: Hámory Imre és Fadgyas Béla. A szüneteket kitöltő hazafias énekeket Buzás Imre ev. kántortanító vezetésével a helybeli énekkar adta elő. Majd a szoborra az alábbiak helyeztek koszorút: a honvédelmi miniszter megbízottja, a vitézi szék képviselője, a 4 honv. gy. ezred, a 2. honv. huszárezred I. osztály, Veszprém vármegye, Pápa város, róm. kat. egyház képviselői, Ev. ifjúsági-, Ev. nő , Levente- és Tűzoltó egyesületek, Bakonytamási község, gróf Jankovich-Bésán Endre, dr. Jókai-Ihász Miklós, Bakonytamási Hangya Szövetkezet és sokan mások. A szobrot a község nevében Németh Pál községi bíró vette át. A Szózat eléneklése után a leventék és tűzoltók a szobor előtti díszelvonulásával az ünnepség véget ért. Az ünnepélyt 40 terítékes bankett követte Bozzay Lajos vendéglőjében, hol dr. Horváth Lajos a kormányzóra, dr. Jókai-Ihász Miklós a nemzeti hadseregre, dr. Mohácsy Lajos dr. Horváth Lajos alispánra, Gubicza Ferenc képv. Fadgyas Gyula jegyzőre és a képviselőtestületre, Fadgyas Gyula jegyző a vendégekre mondott pohárköszöntőt. Az emlék- szobrot Vass Viktor szobrászművész terve alapján Krausz A. Fia pápai cég készítette."