Cikkek

Falulapunkba, a Bakonytamási Hírnökbe általában valamilyen évforduló esetén szoktam megjelentetni a lap terjedelméhez mérten rövid, csak a lényegre szorítkozó ismeretterjesztő írásokat. Alább olvashatók közülük a tamási vonatkozásúak. (A gerencséri és hathalmi érdekeltségűek a társhonlapokon érhetők el.)

Tamási '56

Bakonytamási Hírnök, XIII. évf. I. szám, 2016. 13-15. p.

Az 1956-os eseményekről bő negyedszázada lehet szabadon beszélni, emlékezni. Sok forrás előkerült azóta, sok mindenben tisztábban láthatunk, de sok dokumentumot meg is semmisítettek az abban érdekeltek. A 60. évfordulón illő, hogy a jelenlegi ismeretek alapján a községünket érintő fejleményekről megemlékezzünk. Le kell szögezni, hogy a téma alaposabb levéltári kutatást érdemel, de itt most csak a könyvekből kigyűjthető adatokról számolunk be. Ehhez a legfontosabb forrás Mészáros Gyula: Az 1956-os forradalom eseményei Pápán és környékén című könyve.

A pesti eseményeknek először az ország városaiban lett visszhangja, majd a hatás a környékbeli falvakat is elérte. Pápán a tüntetésről még október 23-án este tudomást szereztek, mivel aznap pedagógusok egy csoportja a fővárosban járt egy énekversenyen. A városi forradalmi tanács viszont ténylegesen csak október 28-án alakult meg.

A városban egyre több, a járás falvaiból érkező panaszt lehetett hallani, ezért indokolttá vált egy járási forradalmi tanács megalakítása is. Október 29-én felhívást intéztek a községekhez, hogy ahol még nincs, alakuljanak meg a forradalmi bizottságok, a rend, a közvagyon, a magánvagyon fenntartása és biztosítása érdekében. Továbbá jelöljenek ki kisebb községekben egy, nagyobbakban két küldöttet, akik részt vesznek október 31-én 10 órai kezdettel a Pápai Járási Nemzeti Forradalmi Tanács alakuló ülésén.

Ennek a felhívásnak csak Tamásiban volt érvénye, ugyanis a többi községben eddigre már működtek ezek a testületek. A legtöbb helyen 27-28-án alakultak meg: Teszéren 28-án, Csóton, Patonán, Démen még 27-én. Óhatatlanul ide kívánkozik Tatay Sándor szociográfiájának egy részlete: "Nem valami heves vérű nép ennek a falunak lakossága. [...] Még csak nem is igen politizáló." (Ha általánosságban igaz is lehet egy ilyen megállapítás, az egyén szintjén azért mindig vannak különbségek. Erre utal, hogy az 1956 augusztusára bírósági ítéletig jutott Mező Sándor-Pathy Lajos-féle, a "népi demokrácia" megdöntésére irányuló "imperialista" kémügynek volt tamási résztvevője.) Falunkban nyilván e felhívás hatására, október 30-án (egy héttel a pesti tömegtüntetés után) végül megalakult a forradalmi bizottság, öt taggal. Bár a lajstrom elnököt nem említ, központi szerepet vitt a község igazgató-tanítója, Németh Ernő. Őt jelölték küldöttnek is. Az összeírás a tagok felsorolásában sem teljes, hiszen csak négy nevet tartalmaz: Erdész Györgyét, Esztergályos Sándorét, Németh Ernőét és Nyári Józsefét. Az ötödik tag talán Tatay Lajos lehetett, ahogy arra az "Egyenesedik a paraszt dereka" című riport utal. (Az viszont ugyancsak érdekes, hogy 29-én, a riport készítésekor még meg sem alakult a bizottság, Tatay Lajos mégis ennek tagjaként van feltüntetve.) A forradalmi bizottság mellett megkezdte működését a nyolctagú nemzetőrség Erdész György vezetésével, soraiban az említett tagokkal.

Németh Ernő még ezen a napon Győrbe utazott, ahol részt vett a Dunántúli Nemzeti Tanács alakuló ülésén. Ezt 16 órára tűzték ki a szervezők, a kaotikus állapotok miatt az érdemi munkát azonban csak este tudták megkezdeni. Hatszáz küldött jelent meg, még Borsod, Bács-Kiskun és Csongrád megyéből is érkeztek. Megfogalmazták, hogy a vidék erőtlennek tartja a Nagy Imre-kormány fellépését, és aggódik, hogy a forradalom követelései emiatt nem valósulnak meg. Elfogadtak egy 14 pontból álló határozati javaslatot, egyebek mellett a szovjet csapatok kivonásáról, valamint általános és titkos választások kiírásáról. A Dunántúli Nemzeti Tanács öttagú küldöttsége a következő napon, 31-én a fővárosba utazott, s még aznap visszatért Győrbe. Beszámolója szerint Nagy Imre miniszterelnök nyugalomra intett, ellátta őket a pontos helyzetre vonatkozó információkkal, tisztázták a félreértéseket.

Erről azonban Németh Ernőnek első kézből már nem lehetett tudomása, hiszen 31-e hajnali 3 órakor Győrből rögtön Pápára indult, ahol részt vett a Pápai Járási Nemzeti Forradalmi Tanács alakuló ülésén. A testület elnöke dr. Pula József lett, aki községünkben is rendelkezett rokonsággal. A járás küldötteinek Németh Ernő számolt be a győri fejleményekről. Elmondta, hogy ahogy most Pápán, úgy Győrben is nagy volt a bizonytalanság, eltérőek voltak az álláspontok, hiányzott a megegyezési készség. Voltak, akik dunántúli minisztertanácsot akartak, s a kapcsolat megszüntetését a Nagy Imre-kormánnyal, ami egy önálló dunántúli állam megalakítását jelentette volna. Központi kérdés volt a magyar honvédségnek járó bizalom megadása.

Tamásiban a politikai szervezkedés késlekedése egyáltalán nem szenvtelenséget vagy passzivitást jelentett az ügy iránt. Az akkoriak igenis szimpatizáltak a forradalommal, s a változások igényét jól példázza a Tatay Lajossal és Vági Mártonnal készített interjú. A segítségnyújtásnak, tenni akarásnak legszebb példája, hogy falunk nagy mennyiségű természetbeni adománnyal segítette a fővárosiakat. November 2-án az este 10 órai hírekben mondta be a Szabad Kossuth és Szabad Petőfi Rádió: "Gic, Románd, Bakonytamási községek forradalmi nemzeti tanácsa a mai napon útba indított a budapesti forradalmi ifjúság és hős honvédségünk részére 20 darab hízott sertést, darabonkint 200 kg-os súlyban, 40 mázsa burgonyát, 200 darab birkát és ezenkívül 80 mázsa lisztet, babot és egyéb élelmiszert."

Bár éppen ez a nap volt az első, amikor nem szóltak fegyverek, a segítség mégis hiábavalónak bizonyult. A pesti srácok napjai immár meg voltak számlálva. Ugyan a szovjet vezetés október 30-án nyilatkozatban fogadta el a magyarországi változásokat, másnap Hruscsov ki tudja milyen megfontolásból, mégis a beavatkozás mellett döntött. Ehhez leginkább talán az járulhatott hozzá, hogy az Egyesült Államok csak az álmélkodó sajtónyilatkozatok szintjén volt nagyvonalú. Egyébként kinyilvánította: fegyveresen nem fogja támogatni Magyarországot.

November 4-én szovjet tankok özönlötték el az országot, s a velük érkező Kádár János megkezdte rendszerének kiépítését. Kádár rádióbeszédében sok mindent ígért, amiből semmi nem valósult meg: függetlenséget, a szovjet csapatok kivonását, sokaknak büntetlenséget. Ehhez képest a helyzet - szemszögükből - stabilizálása után évekig, évtizedekig tartó könyörtelen megtorlás következett, ami nélkülözött minden jogalapot, gyakran személyes bosszún alapult. Ebből az időszakból Tamásiban emberéletet követelő eseményről nincs hír, viszont a karhatalom aktivitása még a miénkhez hasonló kis falvakban is érzékelhetőbbé vált. Ennek lett eredménye, hogy december 9-én a rendőrjárőr T. J. helyi lakosnál igazoltatás során 1 db pisztolyt talált 5 db lőszerrel. A források csak a fegyver elkobzásáról szólnak, tulajdonos elleni büntetést nem említenek. T. J.-nál szerencsétlenebbül járt az ellenforradalmárnak nyilvánított Németh Ernő igazgató-tanító. Őt a pápai járás nevelőinek forradalmi tevékenységét vizsgáló bizottság politikai okok miatt állásából elbocsátásra javasolta, amely javaslat hatályba is lépett 1957. május 16-án. A Veszprém Megyei Bíróságon november 8-án lezajlott perében hét hónapra elítélték, s két nap múlva internálták. Életpályája, büntetésének letöltése utáni sorsa további vizsgálatokra érdemes.

(A bevezetőben megemlített könyv mellett felhasználtuk még: A forradalom hangja - Magyarországi rádióadások 1956. október 23-november 9.; Rendőrségi napi jelentések 1956. október 23. - december 12. - Első kötet; Szakolczai Attila: 1956 - Forradalom és szabadságharc Győr-Sopron megyében; Szakolczai Attila: Az 1956-os forradalom és szabadságharc; és a Veszprém megye ötvenhatban című könyveket, valamint Tatay Sándor: Utam hazafelé című szociográfiáját.

Az "Egyenesedik a paraszt dereka" című cikk megjelenési helye: Izsák Lajos, Szabó József, Szabó Róbert (összeállította és szerkesztette): 1956 vidéki sajtója)