1531-ben (Tamassy) Szécsi Istvánnak 8 szegény sz. v., 22 töröktől felégetett, 23 adófizető, 1536-ban (Thamasy) Thurzó Eleknek 7 szegény sz. v., 3 szolga, 2 új épület, 26 adófizető, 1542-ben 7 szegény sz. v., 16 puszta, 8 töröktől elpusztított, 12 adófizető, 1543-ban (Thamassy) 14 adófizető, Gróff Miklósnak 1544-ben 4 ½ adófizető, 1545-ben 6 adófizető, 1546 és 1549 közt (Thamasy) 15 adófizető, 1550-ben 14 adófizető, Gróff Miklós özvegyének és Bátor Andrásnak 1552-ben és 1553-ban 14 adófizető, 1554-ben és 1555-ben 10 adófizető portája van. 1556-ban a török elől elmenekültek, 1559-ben (Tamásy) puszta még. 1564-ben Szécsi Margitnak 11 új épület, 7 ½ adófizető, 1567-ben 12 adófizető, 1570-ben (Tamassy) 12 ½ puszta, 2 zsellér, 7 adófizető portát írtak össze, (a németek által leromboltatott), 1574-ben (Thamassy) puszta. «Julia» asszonynak 1576-ban 4, 1578-ban (Thamassy) 4 ½ portája adózik. 1588-ban Szécsi asszonynak 4 puszta, 5 szegény sz. v., 4 adófizető portája van. 1609 és 1623 közt Poppel Ádám, 1626-ban a Batthyány család, 1635-36-ban újra a Poppel család, 1638-tól pedig Poppel család most Csabi Judit a birtokos. 1609-ben (Tamassy) és 1610-ben 2, 1613-ban (Tamasi) 2 ½, 1618 és 1623 közt 2, 1626-ban (Tamasi) 1, 1635-36-ban (Tamasy) 1 ½, 1638-39-ben és 1647-ben 1 portája adózik. (D. C.)

Hogy megértsük ezen község birtokosainak váltakozását, néhány sort írok a Szécsi (Széchy), Poppel család történetéről. Szécsi Margit első férje Salm gróf, második férje pedig Pyrrhus ab Archo gróf. Első férjétől született leánya, Magdolna Lobkowitz Poppel Lászlóhoz, cseh főúrhoz ment feleségül. Anyja magyar főúrhoz akarta adni, nehogy a birtok idegen kézre kerüljön, és leányát kitagadta, soha többé maga elé nem bocsátotta. Szécsi Margit 1570-ben halála idejét közeledni érezvén, Magdolna leányát magához hivatta Trencsénbe. Azonban a hívó levelet Zekóczy Márton deák a Szécsi Margit második házasságából származott leánya, Archo Julia gróf kisasszony parancsára, ki ott volt Trencsénben, nem adta postára csak úrnője halála után. A levél későn jutott Magdolna asszonyhoz, és a testamentom szerint Julia lett az örökös. Magdolnát Julia a hagyaték ügyében szóhoz sem engedte jutni, sőt Trencsén vár kapuit is bezáratta előtte. A birtok tehát Archo Julia grófkisasszonyé lett. Ezen végrendelet a magyar törvények értelmében érvénytelen volt, és ezért Poppel László és felesége a magyar törvény előtt megtámadták. Az octavalis törvényszék érvénytelennek nyilvánította a végrendeletet. Archo és a Poppel család egyezkedett, és 1590-ben Poppel László és felesége végre örökséghez jutott. Poppel László egyik leányát, Juliát enyingi Török István veszi el, a második leányát, Sabinát Salm gróf, a harmadikat, Katalint Kurzbach, a negyediket, Mária Magdolnát Kolowrát, a legfiatalabb leányt, Évát Batthyány Ferenc vette el. Poppel Lászlónak két fia is volt, Ádám és László. Batthyány Ferenc 1625. szept. 15-én halt meg. Poppel Éva evangélikus maradt halála napjáig, bár a rokonai áttértek a katolikus vallásra. Éva asszony fia, Batthyány Ádám szintén áttért a katolikus vallásra, és a bécsi udvarban német leányt vett feleségül. Tehát így lett Tamási is a többi Szécsi birtokkal együtt Szécsi Margit, Archo Julia, Szécsi Magdolna Poppel Lászlóné, Poppel Ádám és a Batthyány család birtoka. 190

1696-ban «Tamásy» Pápa vár tartozéka, Eszterházy Ferenc birtoka. Hat fél, tizenhárom negyedtelkes jobbágy lakik a községben. A puszta birtokot a földesúr művelteti. 192 mérő földet szántanak. Rétjük kevés. Legeltetés az erdőben folyik. Tüzelő- és épületfa elég van. Makkoltatás az erdőben van. A közös malmuk nagyon kicsi.

A bíró Adorján Péter; a jobbágyok: Vághy Márton, Jakab János, Teknyő Mihály, Kovács Péter, Adorján István, Somody Mihály, Somody István, Adorján Péter, Bors Mihály, Nyári András, Bors György, Bors János, Bors Mihály, Nyári Mihály, Vághy Pál, Adorján Péter, Nyáry Mihály, Gannay János. (D. C.)

************************************************************************************************************************

Álljunk meg egy percre!

Ha a naptárra tekintünk egy jeles évforduló (1262-1987) kerekedik ki előttünk, amely egyrészt módosítja a megyei lexikonokban közölt első említés időpontját, másrészt kiegészíti eddigi ismereteinket a falu tulajdonosainak a nevével. Bakonytamási a történelemtudomány mai álláspontja szerint az 1987. július 2-án történelmének 725. évfordulójára emlékezhet. Megérdemli ez az alkalom, hogy a múltjukat megbecsülő és tisztelő tamásiak, a rohanó hétköznapok közepette egy percre megálljanak, tisztelegjenek és fejet hajtsanak a tatárjárást túlélt, a községben új életet teremtő őseik előtt.

725 éves Bakonytamási

A megyei helytörténeti lexikonban a község neve és történetének első említése után kutatva a következőket olvashatjuk: "1471: Thamasy (Csánki III. 255), 1761: Nagy Thamasy. Magyar eredetű falunév, jelentése Tamásé. Az i képző azonos a mai é birtoknévképzővel. Ez a helynévtípus a korai megülésű (települt) helyekre jellemző. Ebből következtetve a XII. században települhetett és első birtokosáról nevezhették el" Az Árpád-kori oklevelek között találhatók olyan XIII. századbeli adatok, amelyek igazolják a feltevés jogosságát. A tatárjárás után két évtizeddel 1262-ben IV. Béla király hozzájárult a községnek a pannonhalmi apátság birtokába történő adományozásához, majd oklevelet állított ki ennek a megerősítéséről.

IV. Béla király (1262) megengedi, hogy Pikud asszony, Péter leánya, Cozmach özvegye, aki a király előtt Albina nevű lányával megjelent, Thamasy és Peterd nevű birtokait a pannonhalmi apátságnak adhassa.

IV. Béla király Favus pannonhalmi apát kérésére átírja és megerősíti a fejérvári káptalannak 1262. VII. 2-án kelt oklevelét, mely szerint Pykud asszony, Gwg fiának, Cozmach-nak özvegye, Leustachius ispán fiának, Péternek leánya, Thamasi és Peturd nevű birtokait életfogytig való ellátás kötelezettsége mellett a pannonhalmi apátságnak adta.

Az oklevelek eredeti példánya megtalálható a pannonhalmi levéltárban. Magyar szövege olvasható Szentpéteri Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. kötet 1001-1270. Budapesten 1930-ban megjelent könyvében.

************************************************************************************************************************

Támadás a munkásosztály és a baloldal ellen

Gyakoriak az internálások a munkamegtagadások miatt, és a honvédelmi munkára való behívások. A járás nagybirtokosainál és nagybérlőinél jelentős számú dobrovoljáci és ruszin munkás [falunkban is egy - N. T.] dolgozik. A kihelyezések Sárvárról a m. kir. Pol. 9. Menekülttábor Parancsnokságától történnek. A főszolgabírók által behívott személyek közül sokan megszöknek. /54/

A nyilas hatalomátvétel és következményei

A nyilaskeresztes pártszervezet tagjai nemcsak a közellátásban, de a Németországba való kitelepítésben is megkülönböztetést élveztek. Ezt bizonyítja a pápai járási főszolgabíró egyik 1945. januári intézkedése. A kiadott utasítás arra kötelezi a községi jegyzőket, hogy első helyen biztosítsák a nyilaskeresztes párt tagjainak a Németországba való kitelepüléshez a fogatot és a szükséges eszközöket. A rend kedvéért azt is közli a főbíró, hogy az 1945-ös járás területén hol működik nyilaskeresztes pártszervezet és ki a vezetője. A névsor:

Takácsin Sándor István, Vaszaron Balogh Mihály, Adásztevelen Böröczki Antal, Csóton R. Kádi Károly, Tapolcafőn Borsos Lajos, Nagygyimóton Lampért Ferenc, Vanyolán Takács János, Homokbödögén Darnóczai Pál, Borsosgyőrött Prensinger Mátyás, Mezőlakon Dózsa András, Gecsén Kalmár Kálmán, Bakonytamásin Bors Géza, Ugodon Farkas József, Marcaltőn Horváth József és Pápasalamonban Oláh Károly volt a pártvezető. /71/

A menekültek beözönlése

A járás területére 1944. októberében elsőknek Erdélyből és Bácskából érkeznek menekültek. A keletről nyugati irányba húzódó főutvonalak mellett ezrek utaznak keresztül a községeken. A legforgalmasabb a Veszprémvarsány - Bakonytamási - Pápa, a Veszprémvarsány - Lovászpatona - Tét - Marcaltő, a Bakonybél - Zirc - Pápa, a Pápa - Marcaltő, a Pápa - Sárvár - Szombathely és a Pápa - Kemenesszentpéter irányába haladó útvonal. Céljukat és szándékukat tekintve három csoportba oszthatók a menekülők:

Az elsőbe az ok tartoznak, /Volksbundisták, nyilasvezetők, nagybirtokosok, nyilas főtisztviselők stb./ akik félve a felelősségre vonástól, félve az új kommunista rendtől eleve azzal a szándékkal menekülnek nyugatra, hogy nem térnek vissza volt lakóhelyükre. Ezek a személyek, ha letelepszenek valalhol, igyekeznek a békés lakosság körében rémhírekkel, rémtörténetekkel izgalmat és félelmet kelteni. Ők azok, akik segítik a nyilasokat és a háborút szolgáló hatóságokat a totális mozgósításban. Nekik már nincs vesztenivalójuk! Egy lapra tették fel sorsukat!

A második csoportba tartoznak, akik félelmükben, a nyilas propaganda hatására önként hagyták el szülőföldjüket és otthonukat. Ezek minél hamarabb döbbennek rá tettük értelmetlenségére és következményeire, annál hamarabb határozzák el, hogy nem mennek tovább és bevárják a felszabadítást. Az első dolguk, hogy az otthonukba visszatérjenek. A menekültek harmadik csoportjába azok tartoznak, akiket a németek és nyilasok menekülésre szólítottak fel és erőszakkal indították útnak nyugatra. Ezek is bevárják a frontot, és amint lehet visszautaznak lakóhelyükre.

Számuk nem jelentős, de meg kell emlékezni azokról is, akik első ijedtségükben felpakolnak, de a harmadik községben rádöbbennek tettük helytelenségére. Ezek a családok - elsősorban a járás községeiből elmenekültek - a harmadik-negyedik napon vissza is tértek. Megpróbáltam a menekültek hozzávetőleges számát összegyűjteni. A próbálkozás szerény eredménnyel járt Bakonyszentiván és Bakonyságot kivéve. A nyugatra vezető utak melletti községekben, ahol naponta százak és ezrek szomorú batyus, ládás kocsik sora haladt át, nem tudták megszámolni őket. Azokról tudtam csak hozzávetőleges adatokat szerezni, akik letelepedtek és heteket, esetleg hónapokat töltöttek el egy-egy helyen. Bakonytamásin ezrével vonult keresztül a menekültek hosszú sora. Olyan nagy volt a forgalom, hogy felfordult a Gic és Bakonytamási közötti út. A műszaki alakulatok a fenyvesből kivágott gerendából építették ki a tönkrement utat. Az első menekülteket 1944. szeptemberében és októberében látták átutazni a községen. /81/

Magyar és német katonai alakulatok letelepedése a járásban

Bakonytamásin 1944. novemberétől 1945. februárjáig német katonák tartózkodtak. A falut a kivezényelt lakossággal körülsáncoltatták. Főleg a főútvonal mellett és a Bakony hegység felé eső Gerencséri erdő irányában erősítették a futóárkokat. Decemberben magyar híradósok is érkeztek a községbe. A magyar katonák minden tette, magatartása és viselkedése elárulta, hogy csak az időt húzzák és eszük ágában sincs az oroszok ellen harcolni. /99/

A leventék nyugatra hurcolása

Szomorú sors várt a nagyvilágba bűnös módon útrabocsájtott fiatalokra. A szülők és a községi vezetők több helyen kijátszva a rendeletet, vagy nem engedték el a leventéket /Egyházaskesző, Kemenesszentpéter, Nagyacsád és Várkesző/, vagy elbújtatták őket a nyilasok elől. Pl. Gecsén, Bakonytamásin. A leventék többségét Sárvárra vitték, megjárták azonban Horvátkimélt [Horvátkimlét - N. T.], /ahonnan a gyarmatiak másodszori összeszedés után is visszaszöktek/ Vásárosmiskét stb. A gyűjtőhelyekről szétszóródtak. Egy részük Németországba került, ahol lebombázott vasutakat állítottak helyre. Másrészüket - pl. a Marcaltőről és Vanyoláról elhurcoltakat - magyar vagy német katonaruhába beöltöztetve a Hunyadi és Szent László hadosztályokba sorozták, majd Csehszlovákiába, Németországba és Ausztriába szállították. A német és nyilas hadvezetés gátlástalanul feláldozva a "végső győzelem" és "kitartás" oltárán ezeket a kiképzetlen, fizikailag gyenge és a nyilas politikai maszlaggal megfertőzött gyermekembereket. Jelentős részük betegen, megrokkanva, sokan soha sem tértek vissza szüleikhez. Bakonytamási elhurcolt leventéi közül 1 meghalt, 3 megsebesült. /113/

A nyilasok alapos munkát akartak végezni. Miután a leventéket útbaindították, végigjárták a fiatalok szüleit. Azután kutattak, nem maradt-e valaki közülük otthon, ha szökött ellenszegülőt találtak újból útnak indították. Bakonytamásiban a hazaszökötteket 4 napra bezárták a községházán, majd nagyrészüket besorozták a Szent László hadosztályba. A 15 éves gyerekek bújtatását, a szülők aggódását a bakonytamásiak esete mutatja be a legmegrázóbban.

Szálasi fegyvereseinek még a háború utolsó napjaiban is volt tennivalója. Tervbe vették, hogy az 1929-ben született 15 éves leventéket is nyugatra hurcolják. Ekkor akadt a nyilasok között olyan személy, aki látva a helyzet komolyságát, titokban közölte a tervet a leventék hozzátartozóival. A szülők a gyermekeket a vörösi szőlőhegyben bújtatták. A kisfiúk rettegve, félve, dideregve töltötték el az utolsó háború előtti napokat.

Az egyik szülő így emlékezik vissza:

"A fiúk nálunk gyülekeztek reggel korán, mivel nekem is volt hasonló korú fiam. Volt olyan is, aki nálunk aludt. Reggel korán kikísértem őket a szőlőbe, élelemmel ellátva elbújtattam őket. Este sötéttel értük mentem, és reggel újra kiszöktek. Így ment ez több napon keresztül. A felszabadulást megelőző pénteken /III. 23./ sötétedés után nagyon gyanús csend lett a községben. Elindultam a szőlő felé, hogy megnézzem mi van a fiúkkal. Amint a temetőből kiértem, a teszéri malmok felől jelző rakétákat láttam fölröppenni a magasba. Nem régen jöttem haza a frontról és mindjárt tudtam, hogy mit jelent ez a nagy csendesség. Futólépésben rohantam tovább. A gyerekek ott ültek a "tanárok" szélén, és megdöbbenve figyelték az éjjeli jelzőrakéták tüneményes játékát. Elszorult a szívem, amikor a fiatal emberpalántákat mint csapzott kis csodálkozó madarakat megláttam. Elgondolkoztam, hogy mi is történt volna, ha későn érkezem, és az előrenyomuló szovjet csapatok esetleg nyilas csőcseléknek vélik őket. Pedig ők csak életüket mentő apró madárfiókák voltak, akik értelmük kinyílása idején, a sors iskolájában egy életre szóló megrázó élményt szereztek. /114/

A szülői aggódást és a gyermekét féltő apa érzéseit, alig lehetne meggyőzőbben megfogalmazni. Rettegésük ellenére, mégis ők voltak a szerencsésebbek!

A Bakonytamásiból elhajtott 16-18 éves leventék ma így emlékeznek vissza az elhurcolásukra: "Amíg a leventeparancsnok velünk volt, nem féltünk. Reggeltől gyalogolva eljutottunk Belság községig ahol egy nyomortanyának nevezhető birkaakolban szállásoltak el bennünket! Féltünk. A leventeparancsnok nem hozott csomagot, mégsem gondoltuk, hogy nem marad velünk. Amikor a birkaakolban elhelyezkedtünk, elköszönt tőlünk, és sok szerencsét kívánt a bakonytamási leventéknek. Ekkor döbbentünk rá sorsunk valódi voltára és következményeire, arra hogy Németországba akarnak hurcolni bennünket. Összebeszéltünk és másnap este Vásárosmiskéről hazaszöktünk." /115/

A Szovjetúnió Vörös Hadserege felszabadítja a járást

1945. III. 24 - 27.

A Vörös Hadsereg 1945. március 16-án megkezdi a Bécsért folyó hadműveletet. A pápai járás ennek a katonai akciónak a második hetében 1945. március 24-, 25-, 26-, és 27-én szabadult fel.

A szovjet katonai alakulatok fegyveres harcban a visszavonuló német és magyar katonasággal, a Bakonyban lépik át a járás keleti igazgatási határát. A járásba Veszprémvarsány - Gic - Lovászpatona, Bakonyszentlászló - Gerencsérpuszta - Bakonytamási, Fenyőfő - Bakonyszücs - Bakonykoppány, Bakonybél - Bakonykoppány, Bakonybél - Iharkút és Tapolcafő, Márkó - Farkasgyepü irányból érkeztek az orosz csapatok. /145/

A járást a 3. Ukrán Front 4. és 9. Gárdahadserege, valamint a 6. Gárda harckocsihadsereg alakulatai szabadították fel. Sikerült a felszabadító hadseregek alacsonyabb egységeinek, a felszabadítást végrehajtó alakulatainak a számát felkutatni.

A pápai járás községeit felszabadító szovjet katonai alakulatok:

4./ A 4. Gárdahadsereg 31. Lövészhadtestének részei: Pápateszér, Bakonyszentiván, Bakonyság, Bakonytamási, Nagydém, Lovászpatona, Takácsi, Malomsok és Ómalomsok.

A járás területén a szovjet csapatokkal szemben álló német alakulatok:

3./ A IV. SS páncélos hadtest 3. SS páncélos hadosztálya: Bakonytamási, Pápateszér, Bakonyszentiván és Bakonyságon vonult keresztül.

Bakonytamásiban regénybe és versbe illő események történtek a község felszabadítása idején. A Vörös Hadsereg alakulatai csak egész napos véres harcban tudták felszabadítani a községet. Az ütközet folyamán 32 lakóház és 48 melléképület leégett. Megsérült az evangélikus templom is. Az ütközet során egy orosz katonanő is életét vesztette. Így emlékezik ma, 25 év után a hős katonákról Vajda Mihályné, a községi tanács vb elnöke:

"Három szovjet katona, két férfi és egy nő halt hősi halált községünk felszabadításáért. A két férfi a Gerencséri erdőben, a Gyertyános szélén kiépített lövészárokban, a nő pedig a Cser dülőben, egy kerítés mellett volt eltemetve. A katonanő sírjánál a koratavaszi gólyahír apró virágaiból kis csokor volt felkötve a kerítés drótjára. A csokor még akkor is ott volt, amikor a halottakat összeszedték, és a pápai szovjet temetőbe szállították. Bizonyára jó barátja, harcostársai, vagy éppen a kedvese búcsúzott a halottól, a hősi halált halt szovjet nőtől. Mivel a megjelölt hely édesapám szőlője mellett volt, a kis csokrot magam is láttam, és most 25 év után mély kegyelet érzése ébred bennem. Az emlékezés hatására végigperegnek lelki szemeim előtt a negyed század előtti események. Sohasem fogom elfelejteni, hogy a visszavonuló németek estefelé aknavetőiket átszállították a tőlünk északkeleti irányban lévő Hathalom pusztára, ahonnan gyújtóaknákkal lőtték a falut és a gerencséri erdőt. A Rákóczi utcában a szalmás házak leégtek, de számomra megrázó és feledhetetlen élmény marad az a látvány, ahogyan a gerencséri Paperdőn a fenyves égett. Az esti sötétben a lángtengerből kiemelkedő szálfák messzire ellátszottak és a fenyőlevelek kesernyés füstje bejárta az egész környéket." /152/

Ugyancsak a Bakonytamásiért folytatott harc során történt:

A reggel megkezdődött ütközet kimenetele délre már nem volt kétséges. A szovjetek ezt látva, meg akarták kimélni a lakosságot és a falut. Két parlamentert küldtek a falu alatt védekező németekhez, hogy a községet adják fel. A parlamenterek érkezéséről és sorsáról így emlékeznek a szemtanúk:

"A déli órákban a község keleti részén lévő Tatay utcából, amelyhez legközelebb fekszik a Gerencséri erdő, már szabad szemmel is láthatók voltak az előrenyomuló szovjet katonák. Az első parlamenter lóháton a Becerét nevű dűlőúton haladt a falu felé. Csizmájában ágrakötött fehér ruhadarabot, sapkájában kukoricaszárat és faágakból készült álcázást rakott. Fodor Sándoréknál az út mellett ásott lövészárokban két német katona tartózkodott, ezek megadásra kényszerítették a szovjet parlamentert, és bekísérték a német parancsnokságra. Lovát bekötötték az istállóba, őt pedig mintegy 10-15 perces kihallgatás után egy autón keleti irányba elvitték.

A második parlamenter a Cser nevű dűlőúton haladt a falu felé, gyönyörű szürkésfehér lovon, csizmája szárába dugott fehér zászlóval. A község szélére érve a német előörsök megállították, és az Erzsébet utcai Nyári-féle lakásba vitték. Lovát a ház kerítéséhez kötötték. Sorsáról a szemtanúk többet nem tudnak. A mind hevesebbé váló aknatűz az óvóhelyekre kényszerítette az embereket." /153/

Annyi bizonyos, hogy nem járt eredménnyel a parlamenterek vállalkozása, mert még megérkezésük után este 8 óráig tartott az ütközet és csak akkor foglalták el a szovjetek a községet.

A szovjet katonák emberségét, a hős parlamentereket ma is élő emlékként őrzi a község. Hálával gondolnak azokra, akik az életüket áldozták Bakonytamási felszabadításáért.

A községek felszabadulásának időpontja:

1945. március 25. Adásztevel, Nagygyimót, Nagytevel, Bakonykoppány, Bakonyság, Pápakovácsi, Bakonyszentiván, Pápateszér, Bakonyszücs, Tapolcafő, Bakonytamási, Ugod, Béb, Vanyola, Csót, Farkasgyepü, Ganna, Döbrönte, Kup, Homokbödöge.

A harcok során a lakosságnak különösen egyes községekben hatalmas anyagi kára keletkezett. A legtöbb kár a németek által felgyújtott lakóházak gazdáit érte. A járás községeiben leégett vagy erősen megrongálódott 428 lakóház és 348 melléképület. A legtöbb épületkár a következő községekben keletkezett: Vaszaron 81, Marcaltőn 58, Vanyolán 45, Bakonykoppányban 34, Bakonytamásin 32, Bakonyszentivánon 28, és Nemesgörzsönyben 28 ház égett le.

Külön megemlítem, hogy a lakóházakkal együtt 5 templom /Bakonykoppány, Bakonytamási, Marcaltő, Tapolcafő, Vanyola/ és 5 iskola /Bakonykoppány, Bakonytamási, Malomsok, Marcaltő és Vaszar/ is leégett vagy megsérült. /157/

Az áldozatok közül szeretnék röviden megemlékezni azokról, akik a bombázások során, vagy a háborút követő napokban az elhagyott fegyverek és lőszerek robbanása alkalmával veszítették életüket. A meghalt személyek többsége közvetlen a front előtt végrehajtott repülőtámadások áldozata. Bakonytamási és Gic között, valamint a Pápa-Nyárád felé vezető úton visszavonuló magyar katonai alakulatoknak 12 halottja volt. /161/

A nemzeti bizottságok megalakulása és szerepük az élet megindításában

Érdekes politikai természetű témával foglalkozik a bakonytamási nemzeti bizottság 1946. március 25.-i és július 31.-i tanácskozása. A március 25.-i ülésen megjelent Pámer Lajos elnök, Kalmár József, Varga Gyula, Németh István, Vági Lajos, Németh Márton, Deli Lajos, Varga Ferenc, Gabnai Lajos F.R., Boros Károly Di., Pongrácz Károly, Takács Károly, ifj. Csonka József és ifj. Takács János tagok, valamint Fülöp Sándor jegyző.

Napirend: 1./ Iparkamarai névjegyzékbe való felvétel.

Határozat: 1./ A névjegyzékből törli a nemzeti bizottság:

Benke Gyula fuvarost, mint a nyilas kormány volt községi katonai parancsnokát,

Ihász József takácsot, mint nyilas községi pártvezető helyettest,

Kalmár Ferenc cipészt, mint nyilas újságterjesztőt,

Krenács Sándor cipészt, mint nem igazolt nyilast,

Bors Lajos tojás- baromfikereskedőt, mint nyilas újságterjesztőt és

Németh Géza nyilas fegyveres pártszolgálatost.

A Pápai Járási Nemzeti Bizottság képviselőinek jelenlétében kerül sor az 1946. július 31.-i ülés megtartására.

Tárgy: Kurucz Lajos községi irodatiszt B.-listára helyezése.

Kik képviselik a járási nemzeti bizottságot? Varga László /PDP/ elnöklete alatt Szeberényi Árpád /MKP/, Tarró Imre /Függ.Kisg.P/, Zámbó János /NPP/, Karakay János /SZDP/ és Oswald Ferenc a Magyar Szabad Szakszervezetek részéről. Meghallgatják a helyi pártszervezetek képviselőit: Vági Mihályt /Kisg.P./ Erdélyi Istvánt /MKP/ Karikás Józsefet az NPP részéről.

Határozat: Kurucz Lajos B.-listára helyezése tévedésen alapul, és ezért törlik a névjegyzékből. /187/

A Magyar Kommunista Párt szerepe

A Hathalom és Ponyvád pusztán megalakult kommunista alapszervezet példája bizonyítja, hogy a nagyobb lélekszámú majorokban is alakulnak pártszervezetek. Sajnos ezekről nincsenek adatok. Megjegyzem, hogy Kemeneshőgyészen, Magyargencsen, Mezőlakon és Bakonytamásin erős szervezetei voltak a Nemzeti Parasztpártnak. A visszaemlékezések szerint Veres Péter és Erdei Ferenc több alkalommal megfordultak a járás községeiben. /189/

A járási közigazgatás első hónapjai

A pápai járás orvosi körzeteinek ideiglenes beosztása 1945. április 22-én.

5./ Dr. Vadász Géza lak: Pápateszér. Bakonytamási, Bakonyszentiván, Bakonyság, Bakonyszücs, Bakonykoppány, Fenyőfő, Pápateszér. /201/

Értékelik a községekre kivetett beszolgáltatási kötelezettség teljesítését. A leadásra kötelezett lakosok közül mindenki eleget tett a kivetésnek: Bakonyjákón, Pápadereskén, Gannán, Döbröntén, Gecsén, Homokbödögén, Nagytevelen, Nyárádon, Bakonyszücsön, Bakonykoppányon és Vaszaron. Azoknak a gazdáknak a száma, akik nem vagy csak részben adták le a rájuk kiszabott mennyiséget: Csóton 125, Marcaltőn 124, Nemesgörzsönyben 97, Vanyolán 87, Adásztevelen 76, Bakonytamásin 43, Takácsin 42 és Pápasalamonban 28 személy. /209/

A földreform végrehajtásáról

A munka nem ment mindenütt gyorsan és a reakció ellenállása, aknamunkája nélkül. Bakonytamásiban az evangélikus, Nórápon a pápakovácsi római katolikus plébános folytat aknamunkát a földosztás ellen. A bakonytamási pap arra figyelmezteti a szószékről az egyház területén házhelyet kapott telektulajdonosokat, hogy jó lesz ha négy kerékre építik a házukat. Eljön még az a világ, amikor örülnek majd, ha elhúzhatják az elbirtokolt egyházi ingatlanról a lakásukat. Nórápon Vörös plébános híveivel Asztalos Sándor katolikus felekezeti tanító ellen olyan rágalomhadjáratot indít, mely végül is áthelyezésével végződött. Asztalosnak az volt a bűne, hogy felekezeti tanító létére mint földosztóbizottsági vezető tevékenyen közreműködött az egyházi földterület kiparcellázásában. Sem Bakonytamásin, sem Nórápon nem állt meg a földosztás. A nórápiak Budapesten kaptak védelmet az áskálódás és a papi befolyás alatt szervezkedő nagygazdákkal szemben. A bakonytamásiak nem építették a házaikat négy kerékre. A kiosztott házhelyeken ma új utcasorok hirdetik a mezőgazdasági cselédek és munkások bátorságát és élniakarását. /221/

A községi nemzeti bizottságok első elnökeinek névsora:

/A KHA 1970. I., a VeML és a visszaemlékezések alapján saját összeállításom/

8./ Bakonytamási Pámer Lajos

A Magyar Kommunista Párt Községi szervezeteinek alapító tagsága:

Bakonytamási: Erdélyi István párttitkár, tagok: Takács János, Borbély András, Takács Károly, Csonka József és Cserháti Károly.

A Magyar Kommunista Párt első községi párttitkárainak neve és foglalkozása:

/ A KHA 1970. I. és a Megyei Pártarchívum adatai alapján saját összeállításom. /

A község neve: Megalakulás ideje / A pártitkár neve / foglalkozása

Bakonytamási 1945. V. 21. Erdélyi István dolgozó par.

-Hathalom pta 1945. V. 21. Lányi Mihály újgazda

A Magyar Függetlenségi Frontba tömörülő SZPD, FKP és a NPP községi vezetői:

/ A KHA 1970. I. és a visszaemlékezések alapján saját összeállításom. /

A község neve SZDP Kisgazdapárt Nemzeti PP

Bakonytamási - Vági Mihály, Bors Lajos

A felszabadulást követően elsőként hivatalba lépett községi jegyzők és bírók névsora / 1945. április/

Magyarázat! Az aláhúzott községekben működött községi jegyző vagy körjegyző. / VeML, a KHA 1970. I. és a visszaemlékezések alapján saját összeállítás. /

Község / körjegyzőség neve / A községi jegyző / A községi bíró v. helyettese neve:

5. Bakonytamási Fülöp Sándor, Bors Lajos

A községi földigénylő bizottságok elnökeinek névsora:

/ A KHA 1970. I. adatai alapján saját összeállításom. /

6. / Bakonytamási Erdélyi Ferenc

Forrás és irodalomjegyzék

54./ VeML Pápai JFH 1523/1944./ III. 31. / sz. ügyirata.

71./ VeML Bakonyszentiváni Körjegyzőség 12/1945./I. 6./ sz. ügyirata.

81./ KHA 1970. I. Bakonytamási.

99./ KHA 1970. I. Lovászpatona.

113./ KHA 1970. I. Bakonytamási.

114./ KHA 1970. I. Bakonytamási.

115./ KHA 1970. I. Bakonytamási.

145./ KHA 1970. I. Bakonyjákó.

147./ Veress D. Csaba: Veszprém megye helységeinek főbb felszabadulási adatai. Kiadta az Eötvös Károly Megyei Könyvtár Veszprém. 25/1969.

152./ KHA 1970. I. Vajda Mihályné /Bakonytamási/ visszaemlékezése.

153./ KHA 1970. I. Bakonytamási. Vajda Mihályné adatgyűjtése.

157./ KHA 1970. II.

161./ KHA 1970. II. Bakonytamási.

187./ VeML Bakonytamási Községi Nemzeti Bizottság iratai 1946. Március 25.-i és július 31.-i jegyzőkönyv.

189./ Balykó Lajos / Mezőlak / visszaemlékezése.

201./ VeML Pápai Járási Főszolgabírói és Főjegyzői Hivatal ügyiratai

209./ VeML Pápai JFjH 2685/1945./XII. 20./ sz. ügyirat.

221./ KHA 1970. I. Bakonytamási.

Rövidítések:

Veszprém Megyei Levéltár=VeML

Községek Helytörténeti Adatgyűjtése 1970. I. II.=KHA 1970. I. II.

Pápai Járási Főszolgabírói Hivatal=Pápai JFH

Pápai Járási Főjegyzői Hivatal= Pápai JFjH