Evangélikus

Templom

Bővebben a Séta menüben

Templomtörténet évszámokban

2007-re, a templom kibővítésének és a torony megépítésének (helyben mindezt templomépítésnek nevezzük) 150. évfordulójára összeállítottam a templom történetének kronológiáját, melyből képek kiegészítésével tisztelendő úr szerkesztett leporellót.

1030-1038 - István király II. törvénykönyvében foglaltak értelmében épült meg a falu első temploma - tartja egy 18. századi helyi hagyomány

1524 - A falu plébánosának említése; közvetett bizonyíték középkori templom létezésére

1642 - Az evangélikus gyülekezet első ismert harangjának öntési éve

1711 - Az evangélikusok felújítják és használatba veszik a középkori templomot

1748 - A templom építészeti felmérése; boltozatán a Fájdalmas Szűzanya freskója, kívül sekrestye romjai

1773 - Templomfelújítás; a freskó leverése

1786 - Templomfelújítás

1793 - Tűzvészben leég a templom

1793 - A győri evangélikus gyülekezet tűzkársegély címén a helyieknek adományozza 1715-ös évszámmal ellátott, aranyozott ezüst gyóntatókelyhét

1795 - Vági János és Nemes Bors János négy, ónból készült gyertyatartót adományoz az oltárra

1795 - A helyreállított templom felszentelése

1834 - A harmadik harang felszentelése

1843 - A gyülekezet megvásárolja a jelenleg is használatos barokk orgonát

1846 - Németh János márvány keresztelőkútat adományoz

1857 - Tatay Sámuel lelkész tervei szerint kibővítik a templomot; a régi falakat megmagasítják, nyugati irányban meghosszabbítják, tornyot emelnek

1857 - Ihász Imre és neje a kisebb, nyolckarú csillárt adományozzák

1863 - Nyári József és neje, Jakó Zsuzsánna két nagyobb, fa gyertyatartót adományoz az oltárra

1864 - Közadakozásból megvásárolják a nagyobb, oltár előtti tizenkét karú csillárt

1907 - A templomépítés 50. évfordulója, külső-belső templomfelújítás

1917 - Két harang elrekvirálása hadi célokra

1920 - A leányegyesület új, kovácsoltvas oltárkerítést és bársonytérdeplőt adományoz

1923 - A gyülekezet közadakozásból két új harangot rendel a soproni Seltenhofer cégnél

1930 k. - Templomkerítés megépítése

1934 - A templom bekapcsolása a villamos hálózatba

1945 - A II. világháború helyi harcaiban súlyosan károsodik a templomtorony

1947 - A sérült templom helyreállítása, torony megmagasítása

1957 - A templomépítés 100. évfordulója, a templombelső felújítása

1972 - A templom külső felújítása

1993 - Teljes templomfelújítás

2007 - A templomépítés 150. évfordulója, templomfelújítás

Templomszentelés

A ma látható templom felszentelési ünnepét 1857 adventjének második vasárnapján tartották meg. Azóta szokás a gyülekezetben, hogy minden évforduló ("téli búcsú") előestéjén hét órakor mindhárom harang megszólal a jubileum alkalmából. Templomunk felszenteléséről a Vasárnapi Ujság című országos hetilap 1858. március 7-i száma is beszámolt a 119-120. oldalakon:

Vidéki hirek. Hathalom (Veszprém), febr. 27. (A bakony-tamási templom felszentelése. Két régi olajfestmény. [...]) T. szerkesztő ur! [...] Első helyen említem - mint újdonságaim között ugy is legrégibbet - a bakony-tamási ev. templom felszentelését, melly még mult évi december hóban történt, köztiszteletü egyházmegyei esperesünk lelkes felavatási- és több vidéki lelkész urak alkalmi szónoklatai mellett. Az ünnepély érdekességét nevelte a vidék tanitóiból alakult énekkar, Bolla Gábor jeles fiatal zenetehetség vezetése alatt. A felavatott templom, magasabbra emeltetvén, s fekete palatetővel s tizenhat öl magas toronynyal ékesittetvén, valódi disze lett nemcsak a tulajdonos buzgó községnek, hanem egész vidékünknek is. A templom belseje szintén megfelel a külcsinnak; különösen tetsző a fehér fénymázas s díszesen aranyzott szószék. Az uj oltárkép 1° 4' magas, s Jézust ábrázolja a Getsemáne kertben, életnagyságban; festette Herz, Győrött. Ha nem tekintjük a távlat (perspectiv) némi hibáit, Jézus alakja maga ügyes ecsetet tanusit, különösen az arczon a Jézusban küzdő érzelmek: a fájdalom, az emberi csüggetegség s az isteni szelid lemondás meglepőleg hiven tükröződnek. Képről levén szó, megemlítem még, hogy a nevezett gyülekezet tisztelt lelkészénél e napokban nevezetes régiségeket volt szerencsém láthatni. Két olajfestmény, egyik Luthert, másik nejét féltestben, életnagyságban ábrázolja, s mint a rajtok tisztán olvasható felírás mutatja, eredetileg az élőkről másoltattak. - Egyiknek felírása : Dnae. Cat. Boore. e Viva. Facie. Delin : anno 1522. A másiké : Doc. Mar. Lutheri e Viva. Facie. Delin : anno 1522. Az írás nyomtatványi öreg betűkkel van. A szerző neve hiányzik, de kik magukat műértőknek tartják, a híres Cranach művének hiszik. Érdekes volna tudományos nyomozás által eredetisége hitelességét kikeresni, s azután a képeket a muzeum számára megszerezni. [...]

Tatay Sámuel, a templomépítő lelkész az ünnepre verses imádságot és templomszentelési éneket írt.

Az imádság így szól:

A templomszentelési ének eredeti változatában a 3. versszakba mindig az évforduló aktuális évszámát helyettesítették be. A II. világháború előtti időből a hetvenkilencedik évfordulóra nyomtatott ének maradt fenn:

1945 virágvasárnapján - március 25-én - a bevonuló szovjet csapatok szétlőtték a templomtornyot. Az újjáépítés 1947-ben fejeződött be, melynek során a tornyot megemelték egy szinttel, a régi, hagymaformájú toronysisakot azonban nem épített vissza, helyette gúla alakú lett a sisak. A háborús pusztítást a templomszentelési énekben is megörökítették. A napjainkban is használatos szöveg Fodor Károly akkori gyülekezeti felügyelő átíratában így hangzik:

A templomépítő lelkész életrajza

Tatay Sámuel életrajzát a templom kibővítésének és a toronyépítésnek 150. évfordulójára (egyben a jubileum alkalmára időzített templomfelújításra) állítottam össze 2007-ben. Elhangzott a templomszentelés alkalmával.

Tatay Sámuel 1823. október 11-én született a Vas megyei Répcelakon. Családja hamarosan Koltára, majd a Győr megyei Nagybarátira költözik. Iskolai tanulmányait itt, Győrben, majd Sopronban végezi. Utóbbi helyen egy évig jogot, két évig teológiát tanul, miközben teológusként egy tanévet Bécsben is tölt. A papi vizsgát Kőszegen teszi le 1847-ben, majd Szakonyi Mátyás, gyülekezetünk akkori lelkésze hívására kerül segédlelkésznek Bakonytamásiba, ahol később Haubner Máté püspök szenteli fel. Segédlelkészként helyben fél évig, a Sopron megyei Beleden két és fél hónapig szolgál. A szabadságharcban a haza szolgálatába szegődik, nemzetőr lesz.[1] Szónoki képességét nagy nyilvánosság előtt először a veszprémi nemzetőrség megalakulása alkalmából tartott ünnepségen csillogtatja meg 1848. április 9-én.[2] 1848 júniusában a bakonytamási gyülekezet rendes lelkésznek hívja meg, hivatalát e hónap 17-én foglalja el.

1849-ben köt házasságot az egyházmegye esperesének, Szedenics Györgynek lányával, Rózával. Tíz gyermekükből hat, négy lány és két fiú marad életben. Közülük Lajos fia követi őt a lelkészi pályán és a bakonytamási gyülekezetben.

Tatay Sámuel fiatalon bekapcsolódik az egyházmegye igazgatásába: 1851-ben törvényszéki ülnök, 1854-ben iskolavizsgáló körlelkész és gyámoldai alpénztárnok, 1856-ban jegyző, 1868 januárjában esperes lesz. A Dunántúli Evangélikus Egyházkerületben mint gyámintézeti területi bizottmányi tag, kerületi törvényszéki egyházi elnök; az országos egyháznál mint főtörvényszéki ülnök tevékenykedik.[3] A Veszprémi Egyházmegye négy fős delegációjának tagjaként részt vesz a Budapesten 1891-ben kezdődött országos zsinaton. A zsinat történetét feldolgozó könyv az utókorra hagyta személyleírását: "Alacsony, zömök, tisztára borotvált gömbölyű jóságos szelíd arc, egészen kopasz fej csakis hátul kevés galambősz körhaj, igazi papi alak."[4] A nagy munkabírású egyházfő azonban nem várhatja meg a zsinat végét: Istene magához szólítja, még mielőtt betölthetné hetvenedik életévét. Alkatára jellemző, hogy nem időskori elgyengülés okozza halálát. Esperesi tisztségbeni utóda, a későbbi püspök, Gyurátz Ferenc naplójában így ír életének alkonyáról: "Kötelességhűségének lett áldozata. Január 6-án zord időben nagy hóförgeteg után Vanyolára indult lelkészválasztó gyűlésre. Lovai hóba buktak s mire egy utas segélyével ezeket ki lehetett szabadítani, ő erősen áthült, otthon pár nap mulva ágyba esett és többé fel sem kelt."[5] 1893. február 3-án hal meg, temetésére három nappal később kerül sor. A templomi gyászszertartást Gyurátz Ferenc végzi, a háznál Nagy Sándor bakonyszentlászlói, a temetőben Hofbauer Pál bakonyszombathelyi lelkész búcsúztatja. Tatay Sámuelt kortársai hű és boldog családfőnek, férfias jellemű embernek, hitbuzgó lelkésznek, erélyes esperesnek ismerték. Áldott legyen emlékezete!

[1] H. Szabó 1994. 143.

[2] H. Szabó 1994. 80-83.

[3] EOL, Canonica Visitatio, Dt. 66. 1870. Veszprémi Egyházmegye

[4] Thébusz 1895. 47.

[5] Payr 1931. 166.

Irodalom

H. SZABÓ Lajos

1994 Pápa és környéke 1848-1849. Pápa.

PAYR Sándor

1931 Gyurátz Ferenc életrajza. (1841-1925.) Sopron.

THÉBUSZ János

története. Budapest.

Források

Evangélikus Országos Levéltár (EOL), Canonica Visitatio, Dunántúl, 66. 1870. Veszprémi Egyházmegye

Orgona

A közeljövőben (2018) felújításra kerülő becses későbarokk orgonát a gyülekezet 1843-ban Rábaszentandrásról vásárolta. Vásárlásának történetét az akkori lelkész, Szakonyi Mátyás két műfajban írta meg. Mindkét dokumentumot beragasztotta az orgonaszekrénybe. Ha szemben állunk az orgonával, bal kéz felől, a rácsos oldalfal leemelése után a verses változatot olvashatjuk. Sajnos a papír felső részét eltépték, így néhány versszak megsemmisült vagy töredékes. Igazán kár érte, mert emiatt jelenleg nem tudhatjuk a hangszer pontos eredetét.

A 29 verszakból álló költemény letölthető innen:

Jobb kezünk felől, a szekrény ugyanazon helyén található a vásárlás története "prózában":

Visszaemlékezések szerint az orgonának eredetileg rézsípjai voltak, amit az I. világháború idején elrekviráltak. Az 1843-as beállítás után a következő ismert felújítás a II. világháborút követően, 1952 tavaszán volt. Ennek történetét Mohácsy László lelkész elődjéhez hasonlóan egy írásban örökítette meg, amelyet szintén az orgonaszekrényben, a levehető oldalfal belső oldalán helyezett el:

Toronygomb

Ahogy már szó volt róla, a templomhoz az 1857-es bővítési munkálatok során építettek tornyot, amely a mostaninál egy szinttel alacsonyabb, és órapárkányos, hagymasisakos kiképzésű volt. Ennek a toronynak a keresztet tartó gombjába annak idején a templomépítő lelkész, Tatay Sámuel elhelyezett egy utókor számára szóló buzdító iratot. (Sajnos eddig sem eredeti, sem valamilyen másolati formája nem került elő.) A II. világháború helyi harcai során szétlőtt torony újjáépítésére, megmagasítására két évvel később került sor. Az akkori lelkész, Mohácsy László az új toronygombban szintén elhelyezett egy iratot:

Irattár

A gyülekezet irattárában értékes, levéltárba be nem került dokumentumok találhatók. Közülük olvasható itt néhány:

A gyülekezet tagjainak pártfogást kérő levele örökös urukhoz, gróf Battyhány Lajoshoz, a zálogbirtokos gróf Esterházy Ferenccel szemben, 1752:

A lelkész és a tanító ingatlanjainak leírása, 1813:

Anyagi hozzájárulás a soproni líceum negyedik tanári állásának fenntartásához, 1826:

Egyéb

A pápateszéri fiókgyülekezet kérelme Esterházy Károly püspökhöz, hogy halotti szertartásaikhoz használhassák a katolikus egyház harangjait, 1794:

Tatay Sámuel versei a Biblia könyveiről. Az alábbi versek Barsai Lászlónénak (Budapest, Mexikói út) köszönhetően maradtak fenn az utókorra. Tatay hitoktatója volt anyai nagyanyjának, Bors Katalinnak, aki anyáról leányra hagyományozta őket tovább: