Dombszeri Mindenes Gyűjtemény
Németh Tibor helytörténeti ismeretterjesztő oldala
Végig a Kossuth (Öreg) utcán: Gerencséri emlékmű - Evangélikus templom - Faluközpont - Temető
Az alábbi ismertetőt egy helyben megrendezett evangélikus egyházmegyei missziói nap vendégei számára írtam 2011-ben. Az azóta eltelt időben igyekeztem bővíteni aktualitásokkal.
Utolsó frissítés: 2020. 08. 31.
Sétára fel!
Falunéző sétánkat a 832-es számú főúton Veszprémvarsány - Gic irányából érkezve kezdjük.
A helységnévtáblától néhány méterre, jobbra az út mentén az 1000 éves Gerencsér falu emlékművét láthatjuk. Ez az egykor községünkhöz tartozott, és az 1970-es években elnéptelenedett kicsi település szerepel István királynak a veszprémvölgyi apácakolostor birtokait leíró görög nyelvű adománylevelében. A szó jelentése 'fazekas'. A helynévadás a kutatók szerint azt jelenti, hogy Gerencsért abban az időben ilyen foglalkozású szolgálónépek lakták. Az okleveles említés szó- és mesterségtörténeti jelentőségű: a fazekasság első írásos említése a Kárpát-medencében! 2009-ben erre a jelentős múltra emlékezve állíttatta az emlékművet önkormányzatunk, a Veszprém Megyei Önkormányzat és Az Elpusztult és a Pusztuló Magyar Falvakért Egyesület támogatásával. Elhelyezése nem véletlen, hiszen Gerencsért a szemben nyíló Szent László utcán lehetett megközelíteni. (Nem véletlen ennek az utcának az elnevezése sem, hiszen az erdei utat végigjárva Bakonyszentlászlóra érhetünk. Túrát tehetünk gyalogosan és biciklivel is, a távolság 6 km. Az út négy keréken sem járhatatlan, azonban mindenképpen magasabb építésű gépjármű ajánlott. Két kilométert megtéve elérjük az egykori Gerencsér helyén álló keresztet és tájékoztató táblát. Jobbra a dombtetőn 200 méterre találjuk a temetőt. Ezt az utat egyébként többször is végigjárta Weöres Sándor, amikor helybeli jó barátja, Tatay Sándor meghívására bakonyi túrákra indult a harmincas években.)
Folytatva
utunkat a Kossuth utcán, a Sós-patak zöldre festett hídján átérve balra a IV. Béla
pihenőparkot, jobbra a Falugondnokságot és a Községházát találjuk. Ezzel
elértük a faluközpont keleti határát. A pihenőparkot az idővel romossá
vált egykori Kis János-féle vegyeskereskedés épülete (utóbb Sabla-féle
ház) helyén alakította ki az önkormányzat. Átadására 2013. augusztus 19-én került sor. IV. Béla fából készült szobra Takács László göllei alkotóművész munkája, Dr. Kovács Ferenc akadémikusnak, a község díszpolgárának adományából készülhetett el. IV. Bélának - annak ellenére, hogy második honalapítónknak mondjuk - kevés köztéri szobra van. Ráadásul uralkodása idején, 1262-ben említik először Bakonytamásit. Ő hagyta jóvá a falu akkori birtokosának, Pykud asszonynak szándékát, hogy itteni földbirtokát a pannonhalmi apátságnak adományozza. Ezek voltak azok a szempontok, amelyeket a község vezetése figyelembe vett a parkban kerülő történelmi alak kiválasztásánál. A parkban található díszkút, filagória, pihenőpad. 2015-ben a Jobbik Magyarországért Mozgalom keresztet állított, 2018 márciusában
az önkormányzat szabadságharcaink emlékére egy kopjafát, Nyilasi-György Zoltán bakonyszombathelyi fafaragó művész alkotását.
Az evangélikus templom és környéke
A parkkal átellenben az evangélikus templomot láthatjuk. Templomunk keletkezésére nézve az első adat egy tanúvallomás 1721-ből, amelyben többen vallják, hogy nagyon régi, István király által alapított épület. (Istvánnak az 1030-1038 közötti időszakban készült II. törvénykönyvében szerepel a közismert "tíz falu építsen egy templomot" kezdetű törvénye.) A későbbiekben felbukkanó írásos adatok és építéstörténeti jellegzetességek fényében akkor vagyunk tárgyilagosak, ha azt mondjuk, hogy középkori alapokon nyugvó templomról van szó. A néha több száz éves leírások elárulnak néhány részletet is a megjelenésére vonatkozóan. Utalást tesznek szentélyére, a sekrestyére, boltozatos kiképzésű belterére. Több forrásban felbukkan egy Mater Dolorosa-, vagyis Fájdalmas Szűz-freskó. (Elképzelhető tehát, hogy a templomot ennek tiszteletére szentelték fel.) Elhelyezésére nézve azonban ellentmondó adatok vannak: egyesek a templom "elejére" mások oldalfalára, megint mások boltozatára helyezik. A templom itt elősorolt jegyeit a 18. század folyamán veszti el. 1748-ban már csak a sekrestye romjait találják, egy 1773-ban végzett felújítás során pedig külön ki is hangsúlyozzák, hogy a tető alatti falán semmilyen "istenes kép" nem látható. Mindezek miatt sajnálatos, hogy a templomban hivatalos régészeti kutatás, műemlékvédelmi felmérés soha nem zajlott. Mindössze a vakolattól megtisztított falszövetről készült képek jutottak el 2007-ben műemlékes szakemberekhez, akik, ha mértéktartóan fogalmazva is, de további bizonyítékokat szolgáltattak az egykori középkori templom meglétéhez. Legfontosabb megállapításuk, hogy a hosszanti falsíkok keleti és nyugati végződéseinél olyan építészeti eljárás, ún. "kváderköves sarokarmírozás" fedezhető fel, amely leginkább a késő Árpád-kori templomépítészet sajátossága. Mivel ebben az időben ilyen hosszú templomokat egy fázisban nem építettek, ezért valószínű, hogy később, de még a középkorban kibővítették. Ezt látszik erősíteni az a tény is, hogy az épület keleti felén, nagyjából a szentélyzáródástól az első padsorokig a fal vékonyabb, mint hátrébb. Mértékegységben kifejezve ez a kiterjedés nagyjából meg is felel a középkori kis falusi templomok méretének. Nem zárható ki tehát, hogy ez a falszakasz volt Bakonytamási legősibb középkori templomának oldalfala.
A templomnak - a fent említett tanúvallomás szerint - az 1711-ben végzett felújítás óta az evangélikus gyülekezet viseli gondját. További felújításokról csak a század második feléből vannak adatok. 1793-ban az egész faluban pusztító tűzvész tette ezt szükségessé. Ekkoriban alakíthatták ki a ma is látható kosáríves záródást, hiszen ez ennek a korszaknak jellegzetessége. A 19. század közepére állaga annyira leromlott, hogy az istentiszteletekre látogatók már-már testi épségüket kockáztatták. Ezt látva, 1856 aratási hálaadó ünnepén Tatay Sámuel lelkész felvetette a templomépítés gondolatát. Elképzelése a hívek áldozatkészségének köszönhetően rövidesen meg is valósult: 1857 telén már állt az új templom. (Azóta minden év advent második vasárnapjának előestéjén megszólalnak a harangok, a másnapi ünnepen a gyülekezeti elénekli a Tatay szerezte templomszentelési éneket, a lelkész pedig elmondja templomépítő elődje versbe szedett hálaadó imádságát.) A templomépítés valójában bővítést takart. Az oldalfalak megmaradtak, csupán magasítást végeztek rajtuk, és a korábban hiányzó torony szélességével meghosszabbították őket nyugati irányban. A templomtest ezzel elnyerte mai arányait.
Essék néhány szó a templom részeiről, berendezéseiről. Mindenekelőtt az evangélikus templomok fő sajátosságának tartott szószékoltárt kell megemlítenünk. A szószékoltárok létrejötte a lutheri reformációnak azon tételében gyökerezik, mely a liturgia középpontjába egyenlő elemként helyezi az igehirdetést (szószék) és az úrvacsora kiszolgáltatását (oltár). E két helyszín a templom spirituális központja, így eszmei és gyakorlati okból is célszerű egymás közelébe, olyan részre helyezni, ahonnan a gyülekezet jól láthatja. Az első, ilyen elvek szerint készült szószékoltár a 16. század végéről való. Az itt látható szószékoltáron művészettörténetileg legkönnyebben a szószék ragadható meg. Fehér-arany színösszeállításával, díszeivel, vonalvezetésével 18. század végi, copf jegyeket mutat. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük a leírást a padlószinttől indulva! Az oltár takarásban lévő lábazata ívesen kiszélesedő, téglaépítésű, vakolt, meszelt, közepén egy máltai kereszt figyelhető meg. Az oltáron látható feszületről nincs információnk, az ón és fa gyertyatartókat gyülekezeti tagok adományozták 1795-ben illetve 1864-ben. Az oltármenzán retabló (hátfal) nélkül áll az oltárkép (Jézus a Gecsemáné kertben), melyet 1857-ben rendelt a gyülekezet a győri illetőségű Herz Mihály festőművésztől. (Herznek oltárképe van a rábaszentandrási evangélikus templomban, a kemenesszentmártoni katolikus templomban, az osli templom oltárképét pedig restaurátorként javította.) A kép teremt kapcsolatot az oltár és a karzat magasságában elhelyezett szószék között, melynek kosarát nagyrészt elfedi. A képet két oldalról oszlopok kísérik, fejezetükön egy-egy angyal balról kelyhet, jobbról keresztet tart Jézus alakja felé. A szószékkosár négyszögletes, élei lesarkítottak. Homlokoldali mellvédjének közepén volutadísz (csigadísz), a déli oldalin keretelés látható. A szószékkosár párkánya ívesen előreugró, felső részén fogrovatdísz fut végig. A szószéket a hangvetővel keretes hátlap kapcsolja össze. A hangvető függönyrojt- és fogrovatdíszes párkánya a szószékével megegyező vonalvezetésű. Gúlaszerű testének közepén és sarkain volutadíszek találhatók, tetejét kehely koronázza. A szószékoltár lényegében a vele egybeépített lépcsőmellvéddel és a rácsos sekrestyével alkot hármas egységet. Az utóbbiak vésett, betétes díszítését korábban szegélyező aranyozott léckeretelés az 1993-as renoválás után már nem került visszahelyezésre. A kovácsoltvas úrvacsorakorlátot a leányegyesület készíttette 1920-ban. A szentély falának márványozásos festése - ahogy a karzatmellvédeké is - 1993-ból való.
Az oltártól balra, a szószékfeljáró előtt áll a márvány keresztelőmedence, ami még a régi templomból került áthelyezésre. A rajta szereplő rövidített felirat feloldása szerint "Németh János készíttette maga költségén, Szakonyi Mátyás alatt 1846-ban".
A sekrestye közelében található bronz dombormű Ihász Lajost, a bakonytamási gyülekezet és a dunántúli egyházkerület egykori felügyelőjét ábrázolja. Halálának századik évfordulóján, 2008-ban állíttatta a gyülekezet, a kerület és az egyházmegyék támogatásával. Ihász Lajos a szomszédos Hathalompuszta, valamint az Ajka melletti Lőrintepuszta birtokosa volt. Már életében is kitűnt áldozatos munkálkodásával, s életművére a koronát azzal rakta fel, hogy több mint kétezer holdas lőrintei birtokát az egyházkerületre hagyta végrendeletében. Második felesége Jókay Etelka, Jókai Mór unokahúga volt.
A csillárok közül az első, tizenkét karú, közadakozás útján került beszerzésre 1864-ben. A nyolckarú hátsót Ihász Lajos szülei, Ihász Imre (szintén gyülekezeti felügyelő) és Artner Karolina adományozták még 1857-ben.
A ma látható padok az 1993-as felújításkor kerültek a templomba. Volutadíszt imitáló bütykös végződésükkel az eredeti, jóval ódonabb, betétes díszítésű padokat utánozzák.
A karzat végében álló orgona eredetéről keveset tudunk. Az biztos, hogy kiváló alapanyagokból, nagy igényességgel készült későbarokk darab. Egymanuálos, nyolcregiszteres hangszer, eredetileg hátuljátszós volt. A gyülekezet a Cziráky grófoktól vásárolta 1843-ban. További érdekessége, hogy az orgonaszekrényben elhelyezett iratnak köszönhetően máig olvasható a vásárlás története, mégpedig egyik oldalon prózába, a másikon versbe szedve. A szövegeket az akkori lelkész, Szakonyi Mátyás írta.
A gyülekezet klenódiumai közül legértékesebb egy aranyozott ezüst, L. B. monogrammal jelzett úrvacsorai kehely 1715-ből. Tűzkársegély címén a győri gyülekezet adományaként került Tamásiba 1793-ban.
Mielőtt folytatnánk sétánkat, szót kell ejteni a templom külső megjelenéséről is. A belső leírásánál úgy fogalmaztunk, hogy a templomtest 1857-ben nyerte el jelenlegi arányait. Nem úgy a torony. Ez ebben a formájában 1947 óta látható. A második világháborúban ugyanis a németek itt rádiómegfigyelő állomást és géppuskaállást rendeztek be, s emiatt a bevonuló szovjet csapatok 1945. március 25-én (virágvasárnap!) tűz alá vették a templomot. Nemcsak a tornyot lőtték szét, de a hajó déli falán is károk keletkeztek. Ezt követően a tornyot nem az eredeti formájában állították helyre. Egyrészt hét és fél méterrel megemelték, s itt alakították ki a második toronyszintet. Másrészt nem építették vissza az órapárkányos, hullámtagos (hagyma formájú), barokkot idéző toronysisakot, hanem a jelenleg látható, egyszerű gúlasisak került kialakításra. Az így kivitelezett, huszonöt méter magas toronyban három harang található. A legnagyobb - két mázsa négy kilós - 1857-ben készült Pfistermeister Antal kőszegi műhelyében. Rajta Luther Márton domborműve. Ez a harang hallható volt a Kossuth Rádióban 2007 karácsony hetében, továbbá 2010. május 19-én, 2012. március 23-án, 2014. október 12-én és 2017. október 18-án. A másik kettő az 1917-ben elrekvirált harangok pótlására készült a soproni Seltenhofer-műhelyben, 1923-ban. (Sajnálatos, hogy valószínűleg az elrekvirált harangok között volt egy 1642-ből való kis harangja is a gyülekezetnek.)
Az eredetileg a klasszicizáló késő barokk stílusjegyeit magán viselő főhomlokzat a 20. század folyamán egyébként is sokat vesztett díszítményeiből. A falsíkot tagoló négy féloszlopnak, valamint a timpanon benyomását sugalló toronymellvédeknek köszönhetően ma a klasszicista jelleg dominál. A késő barokkból csak az ezeket szegélyező copf füzérdíszes kőurnák, esetleg a félköríves ablakok maradtak hírmondónak. A torony szélein futó lizénák (falsávok) ugyancsak láthatók már a templomról fennmaradt legkorábbi képeken. Korábban a lábazat és az ablakok között faltükrök (tükörkerethez hasonló, álló téglalap alakú vakolatdíszek), az ablakok ívei felett pedig nagyobb ablakfolthatást keltő szemöldökpárkányok tették mozgalmasabbá homlokzatot. Ezek valószínűleg az 1972-es renoválás során kerültek eltávolításra, amikor is jellegtelen szürke-sárga színezést kapott a vakolat. Az 1993-as felújításkor a sárga főpárkány kivételével az egész épületet fehérre festették. Jelenlegi sárga-fehér összeállítását a 2007-es felújítása során nyerte el. A jobb oldali ablak alá ekkor került tábla a templomépítő Tatay Sámuel, és a középkori templom emlékének megörökítésére.
A templomkertből jobbra indulva az óvodát
láthatjuk. Az épület ezt a funkcióját a hetvenes évek végétől látja el, az akkori
lelkész, Ruttkay Levente közbenjárására. Egykor lakóház volt, de az evangélikus
gyülekezet a 20. század fordulóján megvásárolta, hogy kialakítsa benne az elemi
iskola alsó tagozatát, vagyis a "kisiskolá"-t. A templom oldalában, a (ma) óvoda és
a gyülekezeti ház által határolt területen tartották a falu millenniumi
megemlékezésének szabadtéri programjait 1896. május 9-én. Az ünnep részeként
elültettek hét emlékfát is, mindegyiket a hét vezérről elnevezve. Ettől fogva
ezt a területet még sokáig millenniumi kertnek hívták. Ma is láthatunk egy
emlékfát itt, mely a mellette álló kis kopjafával együtt a 2003-ban
Bakonytamásiból indult "Tamási nevű települések találkozójá"-ra emlékeztet. 2017. szeptember 9-én az 500. évforduló tiszteletére ugyanezen a területen került felszentelésre "A reformáció emlékműve", amelyet a község önkormányzata állíttatott a Jókay Alapítvány támogatásával.
Maradva az emlékfáknál, szemben, a gyülekezeti ház előtti kis diófát településünk nagy szülötte, Tatay Sándor emlékére ültette a gyülekezet, születésének centenáriumán, 2010-ben. A Dombszer utcájában álló gyülekezeti ház hosszú és viszontagságos építőmunka után 2001-ben került felszentelésre. Elődjében született Tatay Sándor, ahogy azt emléktábláján olvashatjuk. A mellette lévő táblát ugyancsak 2010-ben avattuk, barátjának, Weöres Sándornak egyik 1935-ös látogatása emlékére. A gyülekezeti ház mellett a polgármesteri hivatalt találjuk. Épületében működik az orvosi rendelő és a gyógyszertár is. Eredetileg is tanácsházának épült 1969-ben. A telken ezt megelőzően kocsma és mészárszék állt, amelyet már a 19. század elején "földes uraság vendég fogadója"-ként írtak le. A helyiek emlékezetében csak Bozzay-kocsmaként él, hiszen a múlt század húszas éveitől a felpéci, evangélikus kisnemesi eredetű Bozzay család üzemeltette. A hivatal előkertjében található kopjafa Steinbach Sándor veszprémi faszobrász alkotása, a 2000-es millennium tiszteletére állíttatta az önkormányzat, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány támogatásával.
Kossuth (Öreg) utca és környéke
A községházával, de inkább a templommal átellenben egy üres telket láthatunk. Itt a korabeli Bakonytamási talán legelőkelőbb épülete, a birtokos Batthyány család valamely helyi tisztviselőjének lakása és irodája állott. Építési idejét Tatay Sándor a 18. század második felére tette. A vélhetően városi előképekre támaszkodva, már polgári ízlés szerint épült ún. utcafrontos (kereszt, fordított) ház L alakú alaprajzával valóban kitűnhetett az egyszerű parasztházak sorából. Monumentalitását csak növelte a meredeken égbe törő, ezáltal nagy felületet alkotó cseréptető. Hosszabbik oldala a főúttal párhuzamosan futott, utcai homlokzatán két-két ablak egy ajtót fogott közre. Ennek az a magyarázata, hogy a 20. század fordulóján szatócsbolt működött benne. Méreteiből adódó közösségi hasznosítását később is megtartotta, hiszen a század közepén ide helyezték a tsz-irodát. Legutoljára ismét lakóházként funkcionált. Utolsó, külföldi tulajdonosa sajnos az enyészetnek adta át, melynek következtében századunk elején lebontásra került. Pusztulásával fizikailag is, eszmeileg is űrt hagyott maga után a településképen.
A templomkerítés mellett visszasétálhatunk a hősi emlékmű irányába. A ma is álló kerítés közadakozás útján épült az 1920-as évek végén. Az építés során a korábban lankásan elnyúló templomdombot e fal közé szorították. A földmunkák során sok emberi csont, és járvány emlékét őrző, mésszel leöntött tömegsír is előkerült. Ennek magyarázata az, hogy a 16-17. századig mindenhol a templom köré temetkeztek, csak ekkor kezdtek el hely hiányában, egészségügyi okokból, vagy a templom állagát óvandó a falu szélén, lehetőleg dombos helyen temetkezni. A temetkezés effajta szabályozásáról egyébként elsőként Mária Terézia alkotott rendeletet a 18. század második felében. A templomkertnek ezen az oldalán hármas kopjafát láthatunk. Ezeket a gyülekezet készíttette lelkészeire és tanítóira emlékezve, szintén a 2000. millenniumi évben. Az együttes Schreiner Károly écsi fafaragóművész kezét dicséri.
A hősi emlékművet Vass Viktor szobrászművész tervezete alapján Krausz Simon pápai kőfaragó készítette. 1930. július 6-án került felavatásra nagy részvétel mellett. A második világháború áldozatait soroló oldalán az utolsóként szereplő Jókay Miklós nem más, mint Jókai Mór dédunokaöccse és Ihász Lajos gyámunokája, aki francia hadifogságban szenvedett éhhalált. Az önkormányzat az emlékmű két üresen maradó oldalán helyezte el az 1956-os forradalom 50. és a trianoni békediktátum 90. évfordulójára készíttetett emléktábláját. Szemben a Kossuth u. 10-es számú szürke, valamint lejjebb a 8-as számú ház utcai homlokzata is, még felvillant valamit a népi építészet tulajdonjegyeiből. Azonban a tetőkiképzés, az ún. lekontyolás, valamint a színezés és a vakolatdíszek már polgári ízlést tükröző későbbi fejlemények. A ház előtt nemrégiben még két gesztenyefa állt, minden bizonnyal maradéka annak a tíznek, melyet bakonytamási elöljárósága ültetett a meggyilkolt Erzsébet királyné tiszteletére. Az akció országos emlékfa-ültető mozgalom része volt, melyet Darányi Ignác földművelésügyi miniszter indított meg 1898 őszén. Ezekből az emlékfákból vagy leszármazottaikból századunk elején a kultúrházzal szemben is látható volt négy példány.
Folytassuk utunkat tovább a temető felé! A templom előtti parkot elhagyva jobbra az üzletsort találjuk. Az első rózsaszín épület eredetileg is vegyesboltnak, a Hangya Szövetkezet helyi egységének épült a harmincas évek első felében. Mellette a kultúrház ízléses felújítása után keveset árul el abból, hogy 1964-ben adták át. Előterében kapott helyet a község két neves szülöttének, Tatay Sándornak és Hámory Imre operaénekesnek a domborműve, 2010-ben illetve 2009-ben. Mindkettő Kiss László pápai művész-tanár munkája. A Hangulat Büfét követő Mini ABC a háború előtt szintén bolt, Lang László vegyeskereskedése volt.
Lassan leérünk a faluközpontot jelentő, két patak
határolta platóról. Szemben a faluközpont képét meghatározó családi ház,
folytatásában a Kossuth Csárda, melynek gyökerei a múlt század harmincas éveire
nyúlnak vissza. Tulajdonosa ifjabb Tatay Lajos, Tatay Sándor bátyja, Tatay
Sámuel esperes unokája volt. 1931-ben kezdte meg működését, majd 1949-től a
hetvenes évekig szövetkezeti büféként üzemelt. A jelenlegi családi ház helyén
álló csárdát időközben lebontották, ám az utódok a ház folytatásában
futó gazdasági épületeket átalakítva 1991-ben újraindították a vállalkozást. Nevét
onnan kapta, hogy történetének korai szakaszában falán függött az a dedikált
Kossuth-portré, melyet eszméihez való ragaszkodása jutalmául a tulajdonos
nagyanyjának küldött az olaszországi emigrációban élő egykori kormányzó. E hagyományokra emlékezve, 2018 szeptemberében
az "Elsősorban pápai" Városbarát Egylet Kossuth-domborművet avatott a csárda dísztermében.
A telek mögött, a Gyűrűs-patak túlsó partján a katolikus hívek által 1895-ben emeltetett kőkereszt. Utoljára a 2010-es évek első éveiben újították fel, az egykori Hathalom Vendégház tulajdonosának anyagi támogatásából. Ehhez a kereszthez fűződik egy ritkaságszámba menő protestáns látomás-élmény, melyet Tatay Sándor örökített meg:
"Volt egy unokabátyám, Gáncs Aladár, aki később a drámai erejű megtérés világhírű szószólója lett a teológusok között. Véle kapcsolatos ez az esemény.
Egy szűnni nem akaró fáradságos nyári napnak lett vége. Az állatok már mind hazaérkeztek. Láncaik csörgése is elült az istállóban, az emberek is jórészt ágyba tértek. Tejeskannák sem zörögtek a lányok kezében az utcán, az anyjuk is régen kiáltott már, ha kísérőjük nehezen távozott a kiskapuból. Csak egy sor legény ült a hídon, olyanok, akik valamilyen okból visszatértek. Ott volt a híd mellett Keservesék boltja. Keserveséknek nem volt kocsmájuk, de pálinkát azért árultak a boltban, míg az nyitva volt. Zárás után pedig kiadták a féldecis üvegcséket az udvari ablakon. A nap bármilyen nehezen is, de jól elült már, elmerültek a nyugati felhőfoszlányok is. Csupán Erdélyiék térre néző tűzfala őrizte valamennyire a nappal emlékét, mint petyekes tuskó éjszakán át az erdőn. Mindig ez a tűzfal hunyt ki utolsónak.
Aladár akkor érkezett ecetesüveggel Keservesék udvarába. Megverte az ablakot. A boltos megtöltötte az üveget, és nem mondta egy szóval sem, hogy miért küldik oda este, akik nappal Langékhoz hordják a pénzüket. Ekkor volt legnagyobb a csend. A kutyák még nem vették hatalmukba a falut. Aladár határozott léptekkel távozott az udvarból, és átment a hídon. Hogy miért ment át, mikor az útja ellenkező irányba vezetett, arra maga sem tudott választ adni később. De átment, és a kereszt felé tartott. A feszület tövéből akkor lángok csaptak fel, és Aladár szózatot hallott.
Akik a hídon ültek, kezükben féldecis üveggel, nem látták a fényt, nem hallották a szózatot. Sőt biztosan emlékeztek, hogy nem égett gyertya sem a feszületet körülfogó kiskertben, ahol pedig a katolikus hívek sokszor gyújtottak gyertyát, de nem ilyen dologidőben. Kiáltást sem hallottak, ahhoz még korán volt, hogy valahol a bakter kiáltott volna. Aladár azonban látott és hallott. Kettőt-hármat lépett hátra - ezt a legények is állították -, és az ecetesüveget elejtette.
Visszaérkezvén üres kézzel egyáltalán nem titkolta a véle megesett csodát, sőt boldogságtól fényes ábrázattal mesélte, és az ő megrázó erejű ébredése később híressé vált. Meghatározta egész pályáját."
Nem messze a kereszttől, a Kossuth u. 38. alatt
találjuk az egykori Hathalom Vendégházat. A szépen felújított ház 1908-ban épült,
jellegzetes népi barokk, íves vonalakból képzett oromzattal. Ez a típus
egyébként Bakonytamásiban a ritkábbak közé tartozott, egy-két kivételtől
eltekintve az egyenlő szárú háromszöget képező csipkés oromzat, vagyis a
téglából kirakott "macskalépcső"-s tűzfal volt a jellemző.
A Kossuth és Jókai utcák elágazásában láthatjuk a katolikus felekezet egykori iskoláját, ma szabadidő központot. Az épület később szolgálati lakásként, majd a Máltai Szeretetszolgálat turistaházaként funkcionált, tantermében működött erőemelőterem, helytörténeti bemutató szoba. Vele átellenben a második világháború idején kialakított, Szent Anna tiszteletére felszentelt katolikus templom. Múlt századi leírásakor tartozékai közül a szakértő egy vörösréz barokk kelyhet, valamint az empire stílusú szentségházat emelte ki. Ez szerinte a szomszédos pápateszéri templomból kerülhetett ide, annak belső felújítása után. A templom padjai a lebontott hathalmi Jókay-Ihász temetőkápolnából kerültek áthelyezésre. Az orgonakarzat faanyagát a gici Jankovich-Bésán grófi család adományozta, a falon látható, a keresztút stációit bemutató nyomatokat Tüskevárról szerezték be. A szép környezetben elhelyezkedő templomot a pannonhalmi apátság magtárából alakították át. Az apátság ugyanis néhány száz holdat birtokolt a falu határában, s ehhez gazdasági telephelyet, uradalmat is létesített a falu nyugati peremén. Ezt a településrészt ezért helyben csak "Major"-nak nevezték. Az uradalom főként katolikus gazdasági alkalmazottai laktak errefelé. S ha már itt tartunk, említsük meg a többi településrészt is: a főutcát, vagyis az "Öregutcá"-t, ahol a módos gazdák és zsidó kereskedők éltek, a községházánál nyíló Széchenyi utcát, vagyis a "Dombszer"-t, ahol szintén módosabb gazdák laktak, valamint a főutca vonalától délre elhelyezkedő, Árpád, Erzsébet és Batthyány utcákból álló "Mazá"-t, ahol zsellérek éltek. Az ősi településmag egyébként könnyen felismerhető kanyargós útjairól. Az újabban kiépített nyílegyenes utcák, a "telep"-ek értelemszerűen a falu szélén találhatók. Az itt álló eredeti házak javarészt a húszas évektől az ötvenes évekig épültek az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, valamint a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet típustervei alapján.
A turistaháztól már nem kell sokat gyalogolnunk, hogy elérjük a temetőt. A köszöntőtáblánál menetirány szerinti bal oldalon egy emlékparkban pihenhetünk meg, mielőtt felkapaszkodnánk a másik oldalon húzódó temető dombjára. A park három menthetetlen, faluképet rontó lakóépület (köztük a falu utolsó, de már átalakított, füstöskonyhás - kémény nélküli - háza) telkén került kialakításra. Átadására 2012. augusztus 18-án, a község első írásos említésének 750 éves évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség (Élő egyház magazin, 15:00-tól) keretében került sor. A parkban található országzászló, turul-szobor, szökő- és ivókút, valamint pihenőpadok. A helységnévtáblánál nyílik a temető gyalogos bejárata. Mielőtt azonban belépünk a kiskapun, tekintetünket tartsuk még egy pillanatra a bal oldalon. Az út mellett a helyi cigány kisebbségi önkormányzat által 2004-ben emelt cigány holokauszt emlékművét láthatjuk, mögötte, a domboldalban a zsidó temető. A sokáig rendezetlen helyzetű, pusztuló temető szintén a 750 éves évfordulóra került felújításra, az önkormányzat, a Mazsihisz és elszármazott családok együttműködésének eredményeképpen. Érdemes idézni az új temetőkerítésen található információs tábla utolsó mondatát: "Megkülönböztetett tisztelet illeti a község vezetőit és lakóit, akik óvják és ápolják egykori szomszédjaik, zsidó embertársaik emlékét, elárvult sírkertjüket." A héber feliratos sírok között 1947 óta áll egy emlékmű a holokauszt helyi áldozatai tiszteletére. Bakonytamásiban a zsidó lakosság különben nem volt számottevő, a legmagasabb népesség harminc-negyven fő között mozgott az 1880-1910 közötti időszakban. Ez a szám öt-hat családból tevődött össze, s az összlakosság valamivel több mint három százalékát tette ki. Az 1941-es statisztika szerint tizennégyen vallották magukat zsidónak.
Temető
Lépjünk most már be a temetőbe! Bakonytamási lakossága felekezetileg elkülönülten temetkezett. Történetileg az evangélikusság volt a nagyobb, amit jól tükröz a temetőben elfoglalt aránya is. A téglalap alakú területből fekvő L alakot foglal el az evangélikus rész, míg a katolikus temető fent, a víztorony előtti részen található. Sajnos a falu egyre gyorsuló ütemben költözik ki a sírkertbe, aminek eredményeképpen a két felekezet sírjai lassan egymásba érnek. Itt, a domb alján a még álló legrégebbi sírköveket láthatjuk, közöttük néhányat még a 19. század első évtizedeiből. A kerítéstől nem messze nyugszik Mazai Vági Márton 1848-as közhonvéd. A másik, még fellelhető szabadságharcos sírban Németh Imre pihen, közel a dombtetőhöz, a betonsírok előterében. Ha elindulunk a dombon, jobbra láthatjuk Csányi Lajos tanító sírját. A Csányi család több generációs tanítócsalád volt Bakonytamásiban. A dinasztiát megalapító Csányi Mátyás 1837-ben került a faluba a Fejér megyei Nagyvelegről.
Balra - ahogy a tábla mutatja - a Tatay család sírkertje. A családból kikerülő lelkészek (Szakonyi Mátyás, Tatay Sámuel, Tatay Lajos) 125 évig pásztorkodtak a bakonytamási gyülekezetben. Mindjárt elöl láthatjuk Tatay Sándor és felesége badacsonyi bazaltból faragott sírkövét, melyet 1996-ban avattak fel. Hátrébb kiemelkedik a nagyapa, Tatay Sámuel esperes obeliszkje, rajta Tatay Lajos és Szakonyi Mátyás névtáblájával. A család halottai idővel már nem fértek az alacsony kerítéssel övezett sírkertbe, ezért azon túl kezdtek el temetkezni.
Régebbi sírok a gyalogúttól jobbra elterülő keskeny részen találhatók még, míg a következő dombon indul a temető újabb része, az 1960-as évektől divatba jövő beton és műkő sírokkal.
Induljunk el az első elágazásnál balra, a ravatalozó irányába! A kutat elérve, ha jobbra nézünk, kissé távolabb a katolikus temetőt láthatjuk. A falu katolikusságának síremlékei mellett öt második világháborús hadisírt is találhatunk itt, melyeket a 2000-es évek elején egységes küllemben felújítottak. (A felső kapunál, az evangélikus temetőben is található egy hadisír, mely azonban nem került felújításra.) Ha tovább folytatjuk utunkat, elsőként a temető egyetlen, 1967-ben állított keresztjét érjük el. Tőle nem messze áll a harangláb, melyet hiánypótló jelleggel, 2007-ben állíttatott az önkormányzat. Ugyancsak az önkormányzat bővíttette ki kegyeleti térrel az 1966-ban épült ravatalozót, valamint építtetett kerítést 150 méter hosszan, 2004-2005-ben. Azóta elkészült már az út térkövezése, tovább szépült a kegyeleti tér, ezenkívül kolumbárium került elhelyezésre. Jobbra, a víztorony és a főút közötti erdős területen is temető volt hajdanában. A költői hajlamú Tatay esperes jóvoltából verses sírkövek is akadtak itt. Közülük ismerjünk meg most kettőt, ezzel zárva le faluszéltől faluszélig tartó helytörténeti barangolásunkat:
Sági Péter, Sándor Sára,
Ide négy magzatot zára.
Mihál, Juli, Pál, Sámuel,
Hat hét alatt költöztek
el.
Egy másik:
Itt nyugszik Sági Péter,
Élt negyvenhat esztendőt,
S midőn még több időt
remélt,
Gyorsan meglepte őt
Hű munka közben a halál.
Boldog, kit az Úr így
talál.
Megh.[alt] 1873. nov. 13.
Emeltette az emléket
Sándor Sára, a hű nő,
Ki vágy e sírnak
nyugalmára.
(Az utókor számára megőrizte: Barsai Lászlóné, Budapest)
A séta útvonalán kívül eső helyek
Természetesen más utcákban, sőt külterületen is vannak/voltak olyan - mára gyakran elfeledett - helyek, amelyek a falu adott korszakában a lakosság egészének vagy egy részének életében fontos szerepet töltöttek be. Ezek, a séta elején kitűzött haladási irány szerint a következők.
Erzsébet-kert. Gic község helységnévtábláját elhagyva, de már Bakonytamási közigazgatási területén, a 832-es főút és a Lovászpatonára vezető alsóbbrendű út elágazásában ma erdős, bozótos terület látható. Országos emlékakció részeként 1898-99-ben itt létesítette Ihász Lajos földbirtokos a meggyilkolt Erzsébet királyné tiszteletére az Erzsébet-kertnek nevezett ligetet. (GPS: 47.4282 17.7457)
Tamási malom. A malom jelenleg ismert legkorábbi adata 1696-ból való. Ekkor azt írják róla, hogy nagyon rossz állapotú. Másutt a falu tulajdonát képező épületnek mondják, ami a vízfolyás nyári kiszáradása miatt kevés hasznot hajt. 1715-ben egykerekesnek, 1720-ban egykövesnek írják, s hogy a földesúrral közös. Jövedelmén a földesúr, a molnár és a falu osztozik. A 18-19. század fordulóján az országot járó Kitaibel Pál botanikus tavát inkább mocsárnak nevezi, a malomról pedig megjegyzi, hogy nem mindig jár. 1828-ban térkép készült róla és környezetéről, majd - Pesty Frigyes kéziratos helynévtára szerint - 1830 körül felszámolták. Az idősebb lakosság a helyet "Kerekes-gödör"-ként ismeri. (GPS: 47.4233 17.7437)
Baptisták imaháza. (Tatay u. 3.) Ebben a házban tartották alkalmaikat a baptista hitre tért helyi lakosok. A hitet minden bizonnyal egy orosz hadifogságból hazatért személy terjesztette el az első világháború utáni években. A vallás - a pünkösdista tanokhoz hasonlóan - tartósan nem tudott tartósan meggyökeresedni a községben. (GPS: 47.4130 17.7370)
Általános iskola. (Széchenyi u. 13.) Az épületet 1933. október 15-én avatták fel mint az evangélikus elemi iskola felső tagozatát ("nagyiskolá"-t), tanítólakással, két tanteremmel. Tervezése nem ment zökkenőmentesen a kántortanító és a gyülekezet nézeteltérése miatt. (A lakás vagy a tantermek kerüljenek-e az utcafrontra?) E bonyodalmakat is leírja Tatay Sándor, Zápor című regényében. Az épületet az 1990-es években újabb helyiségekkel toldották meg, részben tetőteres kialakítással. 2007-ben megszűnt, azóta a községi könyvtár kapott helyet benne, amelyet Vági Károly helybéli lakos, egykori soproni licista hozott létre az első világháború után. (GPS: 47.4133 17.7337)
Régi községháza. (Széchenyi u. 21.) Bakonytamási nagyközségi státuszának elnyerésével (1902) vált esedékessé egy a címhez méltó községháza felépítése. Az együttes jegyzőlakot, irodát és tanácstermet foglalt magában. Felépítésére 1903-ban írtak ki pályázatot, s 1905 nyarán már "csinos tanácstermében" tartotta közgyűlését a pápai járási jegyzők egyesülete. A jelenlegi községháza felépültéig, 1969-ig működött eredeti rendeltetése szerint. Azóta a szolgálati lakáson kívüli részei pártházként, ifjúsági klubként, községi könyvtárként, nyugdíjasklubként funkcionáltak. (GPS: 47.4133 17.7326)
Mázsa. (Széchenyi u. 18., 20., 31., 33., 35. által körülfogott térségen.) Tenyészállatok és terménnyel megrakott paraszti szállítójárművek súlyának mérésére alkalmas szerkezet állt itt. Még látható egy 1967-ben készített katonai légi felvételen. (GPS: 47.4141 17.7316)
Bikaistálló. (Széchenyi u. 31.) A község tehénállományának fedezésére tartott bikák szálláshelye volt. Az épület a lakóház folytatásában ma is látható. (GPS: 47.4145 17.7319)
Kovácsműhely. (Széchenyi u. 31-33. közötti dűlőúton, első kanyarnál.) Ezen a helyen állt a falu kovácsának műhelye. Bár a kovács a falusi iparosok talán legmegbecsültebb tagja volt, a mesterség tűzveszélyessége miatt a műhelyeket mindenhol a települések szélére telepítették. 18-19. századi anyakönyvek tanúsága szerint a mester a szomszédos (a jelenlegi 33. szám alatti) portán élt. A műhely nyeregtetős épülete még látható egy 1967-ben készített katonai légi felvételen. Eredeti funkciójának elvesztése után raktár működött benne, majd az 1970-es évek közepén lebontották. Szomszédságában káposztáskertek húzódtak. (GPS: 47.4147 17.7319)
Mészáros Sándor-féle kocsma.
(Petőfi u. 52.)
A falu közvetlenül az első világháború előtti években kezdett terjeszkedni a
vasútvonal irányába. Az új településrész kiszolgálása és a vasútállomás
korabeli jelentősége indokolta itt kocsma nyitását. Állomás felé eső, két
utcára tekintő lesarkított falszakaszán lehetett egykori bejárata. A tulajdonos
foglalkozására nézve kovácsmester, cséplőgéptulajdonosként fontos szerepet
játszott a falu életében. (GPS: 47.4142 17.7239)
Vasúti megállóhely. (Petőfi u. 54.) A MÁV egykori 13-as menetrendi mezőjében szereplő Tatabánya-Pápa vonalon létesült, a két végponttól 67 illetve 27 km-re. A vonalat 1902. szeptember 12-én nyitották meg Pápa-Bánhida Helyiérdekű Vasút néven. A jelenleg lakóházként funkcionáló felvételi épület HÉV IV. osztályú szabványépületnek épült, de az idők során alaposan átalakították: eltávolították jellegzetes vakolatdíszeit, hozzáépítettek, ajtókat, ablakokat helyeztek át, helyiségek funkcióját cserélték fel. Az utasforgalmat sínkoronaszintű oldalperon valamint különálló illemhely szolgálta. A község közigazgatási területén két őrház is felépült Gic közelében. Egyik még ma is látható Gic-Hathalom vasútállomás szomszédságában, a másik a 832-es főút vasúti átjárójánál állt. A vonal személyforgalmát 2007. március 4-én állították le. (GPS: 47.4143 17.7234)
Gatter. (Erzsébet u.) Itt működött egykor a helyi fametsző üzem. A településrészt oláh nyelven Pagërdónak hívták. Épülete és a mellette tárolt nyers- vagy készáru még látható egy 1967-ben készített katonai légi felvételen. (GPS: 47.4090 17.7352)
Zsidó imaház. (Erzsébet u. 6.) Bakonytamásiban a zsidó lakosság nem volt számottevő, a legmagasabb népesség harminc-negyven fő között mozgott az 1880-1910 közötti időszakban. Ez a szám öt-hat családból tevődött össze, s az összlakosság valamivel több mint három százalékát tette ki. Az 1941-es statisztika szerint tizennégyen vallották magukat zsidónak. 18-19. századi katolikus egyházlátogatások Tamásin zsinagógát említenek, azonban figyelembe véve a csekély népességet, a megjelölés nagyvonalú, vélhetően a latin szöveg félrefordításból adódik. Egy 1980-as évekbeli felmérésben világi tulajdonban lévő, átépítés miatt felismerhetetlen épületként szerepel. Ehhez hozzátartozik, hogy visszaemlékezések szerint a helyi zsidók a környező házaktól nem különböző, egyszerű, szalmatetős épületben gyakorolták hitüket. (Időközben kiderült, hogy az imaház az utolsó időkben már nem itt, hanem a Kossuth u. 42. szám alatt ma is álló, s lakóházként funkcionáló épületben működött. - N. T.) (GPS: 47.4101 17.7324; 47.4104 17.7304)
Futballpálya/Leventetér. (Árpád u.) A terület a leventemozgalom idején (1921-1945) gimnasztikai gyakorlótér volt, majd kizárólag labdarúgópálya. A labdarúgást a helyi születésű Varga Imre, óvári gazdasági akadémista, első világháborús őrmester, későbbi devecseri vezető jegyző honosította meg a faluban az 1920-as években. Az öltözőépület téglából épült szakasza 1967-ben készült el. (GPS: 47.4090 17.7317)
Vörösi-szőlőhegy. Bakonytamási szőlőhegye. 19. századi források szerint a homokdombot nagyjából az 1810-es évektől kezdték el beültetni tőkékkel. A terület adottságai kevésbé előnyösek; nevét állítólag onnan nyerte, hogy errefelé tavasszal és ősszel a növényzet levelei elvörösödnek a fagytól. A 20. században főként fehér és vörös direkttermő fajták dívtak, háztáji jellegű bortermelés folyt. A legutolsó földhivatali térképek szerint a hegy 134 parcellából állt, melynek túlnyomó többségét hasznosították is a célnak megfelelően. (GPS: 47.4035 17.7171-től 47.4147 17.7065-ig)